Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Fotó: Skublics Gergely

Gáldi Márta versei

letépett bőrdarabokat gyűjtök az ölemben / megszáradnak és karcolják a combom / szaros macskaalmot főzök a balkonon / gondosan összecsomózva / nem csukom le a zongorafedelet / nem söpröm le a talpam mielőtt bemászok melléd / fenekem az ágyékodhoz tolom / és mintha aludnék / mélyeket szuszogok / behúzom a fejem a vállaim közé / jobban odaférj fölöttem egy másik lány szájához

megérkezés

mostantól
itt lakom nálad
elhasznált levegőd vagyok
borókaillatú
friss ködös
amit belélegzel

szívbillentyűid elé
húzom a zongoraszéket
ringatózunk
szuszogásunk ide-odájában

hajad függönyöm
reggelente homlokodról húzom el
kell-e kabát
ölelésed adod rám

ne keljünk még fel

 


lekvárt eszek az ágyban

levágott körmöket hagyok
az étkezőasztal sarkán
befőttesüveget az ágyamban
alján lekvármaradék

éjszakánként nyitva hagyom a szemem
ottmaradok magamban
elfelejtem leereszteni a vállam
a kihűlt vizet a kádból

letépett bőrdarabokat gyűjtök az ölemben
megszáradnak és karcolják a combom
szaros macskaalmot főzök a balkonon
gondosan összecsomózva
nem csukom le a zongorafedelet
nem söpröm le a talpam mielőtt bemászok melléd
fenekem az ágyékodhoz tolom
és mintha aludnék
mélyeket szuszogok
behúzom a fejem a vállaim közé
jobban odaférj fölöttem egy másik lány szájához
nagystílű vagyok nem
veszem észre hogy egymás lábát simogatjátok az asztal alatt
csukva felejtem a szemem
sokat pislogok
szakadozva látlak
éppen mindig mikor nem vagy benne valaki másban

valahol ottfelejtelek
a hétköznapokban az étkezőasztal sarkán
testem fekszik melletted
de már felkeltem
belőled eresztettem magamnak
egy kádnyi forró vizet
és most lassan oldódom bele

 

plitvice 2018

ahogy a víz esik
mekkora ünnep

miért nem tudunk
mi is ilyen szépek lenni
miközben zuhanunk lefelé

 

 

Gáldi Márta 1994-ben született, Budapesten él. Bár fiatal kora óta ír, korábban nem publikálta verseit. ELTE Anglisztika szakán végzett, jelenleg a filmiparban tevékenykedik egy rendező munkatársaként.