Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Mazula-Monoki Zsuzsanna versei

Fotó: A szerző archívuma.

azzal nyugtatjuk / magunkat hogy hajnalra / esőt mondanak

Bővebben ...
Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Fotó: Skublics Gergely

Gáldi Márta versei

letépett bőrdarabokat gyűjtök az ölemben / megszáradnak és karcolják a combom / szaros macskaalmot főzök a balkonon / gondosan összecsomózva / nem csukom le a zongorafedelet / nem söpröm le a talpam mielőtt bemászok melléd / fenekem az ágyékodhoz tolom / és mintha aludnék / mélyeket szuszogok / behúzom a fejem a vállaim közé / jobban odaférj fölöttem egy másik lány szájához

megérkezés

mostantól
itt lakom nálad
elhasznált levegőd vagyok
borókaillatú
friss ködös
amit belélegzel

szívbillentyűid elé
húzom a zongoraszéket
ringatózunk
szuszogásunk ide-odájában

hajad függönyöm
reggelente homlokodról húzom el
kell-e kabát
ölelésed adod rám

ne keljünk még fel

 


lekvárt eszek az ágyban

levágott körmöket hagyok
az étkezőasztal sarkán
befőttesüveget az ágyamban
alján lekvármaradék

éjszakánként nyitva hagyom a szemem
ottmaradok magamban
elfelejtem leereszteni a vállam
a kihűlt vizet a kádból

letépett bőrdarabokat gyűjtök az ölemben
megszáradnak és karcolják a combom
szaros macskaalmot főzök a balkonon
gondosan összecsomózva
nem csukom le a zongorafedelet
nem söpröm le a talpam mielőtt bemászok melléd
fenekem az ágyékodhoz tolom
és mintha aludnék
mélyeket szuszogok
behúzom a fejem a vállaim közé
jobban odaférj fölöttem egy másik lány szájához
nagystílű vagyok nem
veszem észre hogy egymás lábát simogatjátok az asztal alatt
csukva felejtem a szemem
sokat pislogok
szakadozva látlak
éppen mindig mikor nem vagy benne valaki másban

valahol ottfelejtelek
a hétköznapokban az étkezőasztal sarkán
testem fekszik melletted
de már felkeltem
belőled eresztettem magamnak
egy kádnyi forró vizet
és most lassan oldódom bele

 

plitvice 2018

ahogy a víz esik
mekkora ünnep

miért nem tudunk
mi is ilyen szépek lenni
miközben zuhanunk lefelé

 

 

Gáldi Márta 1994-ben született, Budapesten él. Bár fiatal kora óta ír, korábban nem publikálta verseit. ELTE Anglisztika szakán végzett, jelenleg a filmiparban tevékenykedik egy rendező munkatársaként.