Takács Nándor: Elszakadás

Részletek

Írta: Takács Nándor

Térdig álltunk a bányató vizében, hogy / naphalakat fogjunk puszta kézzel. A fák / alatt lányok álldogáltak, de nem minket / figyeltek. Idősebb fiúk közeledtek az úton, / feléjük nyújtogatták nyakukat. Kopjatok le, / mondták, mikor odaértek, s a gyökerek közt / rejtőzködő naphalak a mélybe úsztak.

1

(próba Betlehemben)

Késve érkeztünk a díszletek közé.
A pap úgy megszorította kezünket,
hogy sírva fakadtunk. Fogadást kötöttek
Mária s az angyalok. József némán
figyelt a sarokban. Amint meghallotta
zokogásunk, eltűnt a díszletek mögött.

2

(színeváltozás)

Kagylóhéjakat gyűjtöttünk a parton.
Egy férfi úszott a folyóban. Könnyű
mozdulatait másodpercek alatt elvitte
a víz. A kanyaron túlról furcsa dallamot
hozott a szél, melyet nem nyomott el
a hídon átkelő vonat dübörgése sem.

3

(árulók)

Térdig álltunk a bányató vizében, hogy
naphalakat fogjunk puszta kézzel. A fák
alatt lányok álldogáltak, de nem minket
figyeltek. Idősebb fiúk közeledtek az úton,
feléjük nyújtogatták nyakukat. Kopjatok le,
mondták, mikor odaértek, s a gyökerek közt
rejtőzködő naphalak a mélybe úsztak.

4

(kitalált történetek)

Későn jöttek értünk, hogy hazavigyenek.
Az asszonyt, aki ránk vigyázott, kitalált
történetekkel etettük. Sugdolózva léptek be
az ajtón. Annyit értettünk, hogy nincs jól
valaki. Loholtunk végig a sötét utcákon.
Próbáltak megnyugtatni minket, mindhiába.
Soha nem bántuk még jobban hazugságaink.

5

(elválasztás)

Szobánkba parancsolt egy hang az
éjszakából. Aki menekülni próbált,
elfogták mindannyiszor. Dermedten
hallgattuk a dörömbölést. Hajnalban
vigasztaló hangok szűrődtek be az ajtón,
de az árnyakat az üvegmozaik mögött
többé nem mertük megszólítani.

Takács Nándor 1983-ban született Móron. Költő, a Műhely folyóirat szépirodalmi szerkesztője. Kolónia című verseskötete 2014-ben jelent meg a Napkút Kiadónál.