Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Farkas Arnold Levente: nem illik

tizenharmadik töredék, / pócsmegyer, huszonhárom feb- / ruár kilenc, csütörtök, tá- / mad a látszat, bár a való- // ság őrzi nyugalmát


tizenkettedik töredék,
pócsmegyer, huszonhárom feb-
ruár nyolc, szerda, jó ez az
ing, csak szűk, mert képzelet őr-

zi az álmot, gombom, a kék,
leszakadt már, téved a né-
ma valóság, persze aján-
dék ingnek a gombját mégse

nem illik illetni kriti-
kával, csíkos, mégse sová-
nyít, bontom a börtönöm ir-

galmatlan rácsait ésszel,
mert ész nélkül a lélek is
őrült, táncol az angyalszárny


tizenharmadik töredék,
pócsmegyer, huszonhárom feb-
ruár kilenc, csütörtök, tá-
mad a látszat, bár a való-

ság őrzi nyugalmát, a szó-
tárban a diktátort mege-
lőzi a demokrata, ver-
sem a hajnali fényben a

hajnalt zengi sötéten, mon-
datokból és szavakból áll,
a világ a szótár maga,

táncol az angyal a kertben,
gyermekek űzik a rosszat,
a szótárból is kihúzzák


tizennegyedik töredék,
pócsmegyer, huszonhárom feb-
ruár tíz, péntek, töltött ká-
posztát ettem, mert volt vele

dolgom, emlékekből épül
az oltár templomi csöndje,
gyomrom az űrt nehezen vi-
seli, trónt rak köveimből

angyal a kertben, vagy tán ol-
tárt, mit tudom én már, épül
a szent hagyományból az em-

lék, templomi szentély, rajzolt
felhőkből hang szólít, menj ni-
nivébe, prófétálj lustán



tizenötödik töredék,
pócsmegyer, huszonhárom feb-
ruár tizenegy, szombat, pró-
fétálj lustán, mint cetnek a

gyomra a szűzről, megszüle-
tik majd gyermek az ólban, an-
gyali játék két keze közt
kegyelem, bűn és az a má-

sik, a lélek, fekszik az ágy-
ban prófétája az úrnak,
a lusta, internetről szedd

le igéjét, van wifi, hur-
rá, szedd le helyett tán töltsd le
a jobb itt, kertben a kígyó


tizenhatodik töredék,
pócsmegyer, huszonhárom feb-
ruár tizenkettő, vasár-
nap, kertben a kígyó, mint ka-

cagás, úgy bújik a fáknak
árnya mögé, lehetőség
volna a bűnre akármi,
félrevezérünk félrevezé-

rel, látszat az ország, az
egyik legjobb könyv, amit el-
olvastam, a pillangó volt,

robban a csönd, az alázat
némán, nincs hatalom, csak
széttörtént uralom, rab fogság


Farkas Arnold Levente
1979. január 30-án született Nagyváradon. Az általános iskola elvégzése után Szobra került, ott érettségizett, majd felvételt nyert Debrecenbe. Az egyetem megkezdését követően tett egy vargabetűt, rövid ideig Budapesten volt a lazarista szerzetesrend novíciusa. Visszatért Debrecenbe, ahol egy kocsmában megismerte leendő első feleségét, diplomázott (magyar-filozófia szak), majd tanárként, kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. Debrecenből a Szentendrei-szigetre költözött. Jelenleg is itt él első feleségével és gyermekeivel, általános iskolában tanítja nemzetét (nem középiskolás fokon). Írásai különböző folyóiratokban látnak napvilágot. Három önálló kötete is megjelent (A másik Júdás, anyám teste, brácsahúr). Nem különösebben tehetséges.