Kugler Viktor versei
- Részletek
- Írta: Kugler Viktor
szálka lettem testedben, / egy kitéphetetlen görcs, / egy tenyérvonal.
skalp
uram, lenyúztad fejemről
a bőrt, majd meglékelted tarkóm,
hogy közelebb férhess ahhoz,
amit kigondoltam.
felszívódsz az agyamban,
új szervként alám csorogsz,
vagy mint tarka lé kluttyogsz bennem,
és alakítod határaimat.
ha szorongok, csontokat izzadnak belém
a mirigyek nagy hólyagokat simogatnak gyomromba
baktériumaid felfeszegetik és megmártóznak benne sejtjeim.
bugyborékol a bőröm, kicsi leszek benne,
könnyedén levehetnéd rólam.
szeretnék magamban alkotni egy titkot,
amiről még te sem tudsz,
egy olyan automatizmust, amit akárhogy is
skalpolsz és lékelsz,
nem találhatsz benne semmit.
belezsugorodnék a szemedbe,
és nézéseddé változnék.
beton
átfontad ujjaid gerincemen,
mint dárda
belevájtál húsomba.
szálka lettem testedben,
egy kitéphetetlen görcs,
egy tenyérvonal.
ha ökölbe szorulsz,
szétpattan arcomban a beszéd,
és mozdulataim után húzom,
ami nem mozdul meg bennem.
tapad a levegő.
torkomat égetik a szavak,
kiköpök az útra,
kiesik számon egy tonna por.
eltűntetnek lépteim,
mielőtt megtalálnának.
Kugler Viktor 1993-ban született Budapesten. A költészet mellett pedagógiával és újságírással foglalkozik. Tanulmányait Székesfehérváron és Budapesten végezte Tanítóképző Főiskolán. Eddigi szövegeit az Irodalmi Jelen, a KULTer.hu, az Apokrif Online és a Látó folyóiratok közölték.
