Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Tamás Zsófia

André Ferenc: Csuklásgyakorlatok

versbe sodort nikotint / elslukkolni muszáj. csikkre csücsülve a száj / füstölög, izzik a vers

 

Parti Nagy Lajos 70

hexameter 

őszbe hajaz, nyekereg tisztességről ez a péntek.
csillagzat leragyog rám, és hunyorogva beenyvez
éji tekintete. így takarózom a múltba, jövőbe.
megjósolni ki tudja nekem, hol botlok el újra?
nincs ma egyensúly, nincs ma igazság, csalfa a mérleg.
gyűrt szavaidból rakni magamba privát nehezéket,
mégsem mérhetem össze magam ma a mindenséggel,
túl nagy a ballaszt, gyémánttengelye kezd repedezni,
hullik az ég rám, mint puha hársfák lombsusogása.
elköltöztek a lírák, mind itt hagytak az őszben,
hol vacogás, zivatar, s a didergő szív kaparászgat.
péntek van, szomorú péntek, s én nincs hova bújjak,
nincs menedék, októberi égbolt, zsupsz, leszakad rám!
elbitorolja a félelmem, meg a gyűrt akarásom,
szétszedi, és kiteríti a verset a földre vacogni.
szívemet összecsomózza, a nyelvem a szél bitorolja,
mondataim kirabolja vihogva a Hold, s kisajátít.

*

pentameter

éled a pentameter, hát nézz ide, máris
görcsöl az ujjperecem, nem görbül a tollam.
elfut alólam a vers, ég számban az ánizs,
hol fut a rímhelyzet? s idebújna, ha volna?
szárnyal a pentameter, csivitelve az égbe,
ketrece ajtaja nyitva maradva, kilebben.
annyira mézes e vers, hát mondja ki végre,
így egerészik, Attila, a macska ma kint, s bent.

pentameter, ha törni kell

nyüszköl a líra vadul, s hát aki még odanyúl,
ujján sárgul a tint’: versbe sodort nikotint
elslukkolni muszáj. csikkre csücsülve a száj
füstölög, izzik a vers, mint, ha pofont lekeversz.
sírhatnék kaparász, arcbőrt csíp a parázs.
perzsel a pentameter, az ki ma sír, te leszel.
szívd le tüdőre a gyászt, és sohasem magyarázd
versed senkinek el! jobb, ha te sem hiszed el,
mert becsavar, kiteker. zárul a pentameter.

 

André Ferenc (1992, Csíkszereda) költő, slammer, műfordítő, a Látó folyóirat versrovatának szerkesztője. A Hervay Könyvek és a hmm füzetek sorozatok társszerkesztője. Jelenleg Kolozsváron él. Legutóbbi kötete: Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról (Jelenkor, Budapest, 2023)