Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Fotó: Tamás Zsófia

André Ferenc: Csuklásgyakorlatok

versbe sodort nikotint / elslukkolni muszáj. csikkre csücsülve a száj / füstölög, izzik a vers

 

Parti Nagy Lajos 70

hexameter 

őszbe hajaz, nyekereg tisztességről ez a péntek.
csillagzat leragyog rám, és hunyorogva beenyvez
éji tekintete. így takarózom a múltba, jövőbe.
megjósolni ki tudja nekem, hol botlok el újra?
nincs ma egyensúly, nincs ma igazság, csalfa a mérleg.
gyűrt szavaidból rakni magamba privát nehezéket,
mégsem mérhetem össze magam ma a mindenséggel,
túl nagy a ballaszt, gyémánttengelye kezd repedezni,
hullik az ég rám, mint puha hársfák lombsusogása.
elköltöztek a lírák, mind itt hagytak az őszben,
hol vacogás, zivatar, s a didergő szív kaparászgat.
péntek van, szomorú péntek, s én nincs hova bújjak,
nincs menedék, októberi égbolt, zsupsz, leszakad rám!
elbitorolja a félelmem, meg a gyűrt akarásom,
szétszedi, és kiteríti a verset a földre vacogni.
szívemet összecsomózza, a nyelvem a szél bitorolja,
mondataim kirabolja vihogva a Hold, s kisajátít.

*

pentameter

éled a pentameter, hát nézz ide, máris
görcsöl az ujjperecem, nem görbül a tollam.
elfut alólam a vers, ég számban az ánizs,
hol fut a rímhelyzet? s idebújna, ha volna?
szárnyal a pentameter, csivitelve az égbe,
ketrece ajtaja nyitva maradva, kilebben.
annyira mézes e vers, hát mondja ki végre,
így egerészik, Attila, a macska ma kint, s bent.

pentameter, ha törni kell

nyüszköl a líra vadul, s hát aki még odanyúl,
ujján sárgul a tint’: versbe sodort nikotint
elslukkolni muszáj. csikkre csücsülve a száj
füstölög, izzik a vers, mint, ha pofont lekeversz.
sírhatnék kaparász, arcbőrt csíp a parázs.
perzsel a pentameter, az ki ma sír, te leszel.
szívd le tüdőre a gyászt, és sohasem magyarázd
versed senkinek el! jobb, ha te sem hiszed el,
mert becsavar, kiteker. zárul a pentameter.

 

André Ferenc (1992, Csíkszereda) költő, slammer, műfordítő, a Látó folyóirat versrovatának szerkesztője. A Hervay Könyvek és a hmm füzetek sorozatok társszerkesztője. Jelenleg Kolozsváron él. Legutóbbi kötete: Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról (Jelenkor, Budapest, 2023)