Helwig Brunner versei
- Részletek
Székely Örs fordításában
szétágazó közép: a pupilla fát / imitál, milyennek tűnik, a szelet, // melyben a mozgás ottfelejtett statikája, / a sok tökéletesség árnyéka vakon hajlik // üresbe. itt fészkel a szétágazás, / nagy és illanó, mint gyermekben a vágy
(Werner Schandor felvétele)
Helwig Brunner 1967-ben született Isztambulban, jelenleg Grazban él. Zenét és biológiát tanult, a keiper lyrik könyvsorozat szerkesztője és a Lichtungen folyóirat szerkesztője. Munkáit számos irodalmi folyóirat és antológia közölte. Szövegeit kilenc nyelvre fordították. Eddig tíz verseskötete jelent meg, ezek közül a legfrissebb a 2015-ös Denkmal für Schnee. Számos németországi és ausztriai irodalmi díj kitüntetettje.
földtani feszültségterek
1
mindig jött valami más, megtartott valamit,
a folyamat szintet lépett, folytatásává vált
saját magának, hagyománytörések hagyománya.
befedtünk és befedtek, ez is a műszakváltás
része volt. világok és szavak ördögi köre,
nyomós, mint a dínóhalál, a bombák hullása:
ha majd hullunk, rengés megy keresztül mindenen.
abban hittünk, azt mondtuk és tudtuk,
hogy mondtuk, amit hittünk.
2
a sötétkamra vörös fényében álltunk,
lobogtattunk ortokromatikus lapokat,
a dolgok kint kifakultak, mint megálmodtuk,
részeiket, ellentéteiket hátrahagyták.
a megvilágításnak vége, önkioldás,
a képkorszak kihunyt, csak az egyesek
és nullások szűkössége volt a szükség, az erény,
amit belőle csináltunk: precíz, mint a fény,
hatvanad másodperc fénye.
3
ami az eróziónak kellett, hogy erodáljon,
az az ellenállás, nem vaj kés alatt.
étkezés mindenkinek, csakhogy mi
pavlov kutyái voltunk és nyálaztunk
a daravirág illatára. kövületek olvadtak
meleg sziklában, szétdobált horizontok.
a törésvonalakon felhorzsolt kontextus, textus,
mint saját problémája, színjáték,
ami hamarosan befejeződött.
az említett réteg
vetődése törékeny horizontok kötegé ben neander-
völgyből szilikonvölgybe: köztük gleccser csiszolata,
jégkorszaki homlokmorénák, márg a, lerakódott homok
a tektonikus mélyedés peremén, m ás nem függ semmi,
csak hamu, betontörmelék, utolsó ger incesek sugár-
rostélyon sütve, korjelző fosszília: rat tus, egymást követő
rétegek érnek véget itt, a második abiotikumban, a kezdet
visszatérésében, a lerakódások szű nésében, fenn
a hetedik ég, a feloszló ózon képe zte torlasz.
kihajogatva a szétmállott ruházat csí kkötege,
benne zuhanyzófejek, edzett bádog dobozok, nyomásállók,
látványosságok a vitrinekben, képek a neten, emlékművek.
az avatarok örökélete posztmuzeá lis, rétegrepesztés
kéksavas gázok törmelékmaradékában, gondolattalan
emlékezet, vers-sormentes zóna
A KÉP KÖZÉPPONTJÁBAN
szétágazó közép: a pupilla fát
imitál, milyennek tűnik, a szelet,
melyben a mozgás ottfelejtett statikája,
a sok tökéletesség árnyéka vakon hajlik
üresbe. itt fészkel a szétágazás,
nagy és illanó, mint gyermekben a vágy
