Hemant Divate verse
- Részletek
Lanczkor Gábor fordításában
Mint nekem, a lányomnak is / vannak olykor rémálmai / fej nélküli emberekről akik / vállukon elárvult falvak / halottait cipelik / vagy tervezetlen városok tervrajzait / lengetik zászlóként / hogy föllázítsák a falut / Mindig ugyanaz, ugyanaz a táj / terül ki szőnyegként / a fejnélküliek elé / A nagyvárosok neve is ugyanaz / ugyanazok az utcák, ugyanazok az épületek, / ugyanazok a bevásárlóközpontok / uniformisban / akár a masírozó katonák
Hemant Divate 1967-ben született Mahárástrában, Indiában. Nemzetközileg ismert marathi költő, író, szerkesztő, irodalomszervező. Versei angol, francia, spanyol, német és arab fordításokban is megjelentek. A Bharatiya Bhasha Parishad-díj birtokosa.
Depresszíven monoton táj
Hiranyának
1.
Vajon hogyan folyt át a lányomba
a bennem élő vidék képe?
Ablakunkon túl magasházak, gyorsforgalmi utak,
gyárak és bevásárlóközpontok kiterjedt halmaza,
és ha azt kérem a lányomtól, rajzoljon valamit,
hát napnyugtát rajzol folyóval,
fákat, mezőt, szentélyeket
rajzol, madarakat, melyek úgy festenek, mint számjegyek
távoli, elborult egem indigóján.
Nem láthatta elmémben se
a nagyváros fölfeslett ligeteit járva
a napnyugtát ott a vályogház mögött
a folyót, fákat, vadcsapásokat, madarakat, gyalogutakat
Miféle folyóként áramlottak át ezek
az ő elméjébe?
2.
Mire megérthetné
gyerekkorom vízióját
amit elsodort az ár
szétfoszlik a válasz
a kérdésre, hogy miért éppen ezt rajzolja
a világ minden rajzának szövete szétfoszlik addigra
vagy megmarad
süket csöndben foglyul ejtve?
3.
Mint nekem, a lányomnak is
vannak olykor rémálmai
fej nélküli emberekről akik
vállukon elárvult falvak
halottait cipelik
vagy tervezetlen városok tervrajzait
lengetik zászlóként
hogy föllázítsák a falut
Mindig ugyanaz, ugyanaz a táj
terül ki szőnyegként
a fejnélküliek elé
A nagyvárosok neve is ugyanaz
ugyanazok az utcák, ugyanazok az épületek,
ugyanazok a bevásárlóközpontok
uniformisban
akár a masírozó katonák
