Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...

Petr Hruška versei

Vörös István fordításai
Remélem, hogy amíg a / kenyérért megyek, / el fog ütni az autó! / kiabáltad otthonunk / kellős közepén // Egész idő alatt / amíg meg nem jöttél / ridegen állt / bennem az élet / mint egy dór oszlop // Most ülj az asztalhoz / vegyél egy kis vajat / szilárd és fehér mint a fal / és készülj – // hosszan fogunk enni

 

 

Apatöbblet

 

Přebytek otce

 

 

Az a hús,

az a fölös tömegű apahús,

mely rátok zúdul.

 

Egy kicsit hátráltok.

Már észreveszitek

a kikopott kabátujjat,

a zsírfoltot a könyéken.

 

De azért még megálltok,

szembenéztek velem,

apának hívtok,

örökös éjjeli őrjárat,

már a világosságig ér,

alabárdok és zászlócskák

nyugtalansággá halmozva.

Valahol megint követ dobtál a sötétbe,

számoltál, és vártad

a visszhangot.

 

És most ide halmozódik,

felnövekedésetekre

az apatöbblet.

 

 

A lányom

 

Dcera

 

 

Remélem, hogy amíg a

kenyérért megyek,

el fog ütni az autó!

kiabáltad otthonunk

kellős közepén

 

Egész idő alatt

amíg meg nem jöttél

ridegen állt

bennem az élet

mint egy dór oszlop

 

Most ülj az asztalhoz

vegyél egy kis vajat

szilárd és fehér mint a fal

és készülj –

 

hosszan fogunk enni

 

 

Mell

 

Prsa

 

Először kitakarított.

Aztán kézmosás.

Hozta a vállfán az új

ruhát, mely csupasz volt és

szelíd, mint a szeptemberi folyó.

 

Már régóta nem látom a lányom mellét.

 

Épp áthúzza rajta

az első estélyi ruháját.

Odakint várok.

Azalatt körül lehet nézni.

Lógnak itt közös fotók,

és az üzenet paródiája, egy angyalábrázolás.

A némasággal folytatott harc nyomai.

A parabola antennák zuzmójával

benőtt házak mögött

kizsigerelt baszóerdő,

kutyahúgy kénsárgájával

egymáshoz varrt hókupacok.

Óvodák piros-kék

elszántsága.

A magisztrátus épülete, egy konszern

székháza, parkolóház.

Hallani a pénzmozgás

szakadatlan moraját.

Hallani az osztozkodás

tompa beszédét,

a tapsot,

a zene örömét.

 

És most

mindebbe

betoppan szobájából kilépő lányom,

estélyi ruhában,

fehér ragyogáson át,

amilyet már sose fogok látni.

 

Petr Hruška 1964-ben született Ostravában. Cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó figurája. Mondom neked című díjnyertes kötete radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másafajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A kötet áprilisban jelenik meg a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában.

 

Vörös István 1964-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész,  1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Az első magyarországi egyetemi kreatív írás program elindítója. Csehből, németből, angolból, szlovákból fordít, többek között Vladimír Holan és Miroslav Holub magyar tolmácsolója. 2005-ben a prágai könyvfesztiválon műfordításaiért átvehette az az évi Premia Bohemica-díjat.