Francisco Márquez: Caravaggio a Dávid Góliát fejével című képet nézve szeretőjére, Buonerire emlékezik

Részletek

Írta: Fransisco Márquez

Mit csinálsz, mit állsz ott, miért / adod ide ezeket az olajokat, forró aranyat, / a tojáshéjport, ezt az üveget?

Lógó lóhús, vörös indák csöpögnek
   Dávid lábánál, legyőzte Góliátot.

A fény sosem elég jó, ugye?
    Ha tükröt tartok eléd,

villantsd rám tekinteted,
   kicsi múzsám, csúszós testű, mint a hal –

látni akarom, ahogy kiállnak a bordáidból
   és reszketve csillognak Szent Sebestyén nyilai.

Úgy törhetné szét bőröd ezt a birodalmat,
   mint repedt obszidián edényen egy osztrigát 

kiomlik a tűznél a belseje.
   Il mio Caravaggino – miért vagy itt?

Mit csinálsz, mit állsz ott, miért
   adod ide ezeket az olajokat, forró aranyat,

a tojáshéjport, ezt az üveget?
   Csapjuk össze tenyerünket és lássuk, ahogy minden

megfakul: elefántbőröm, és te is,
   ahogy a fényes anyaméhben rugdosol.