Francisco Márquez: Caravaggio a Dávid Góliát fejével című képet nézve szeretőjére, Buonerire emlékezik
- Részletek
- Írta: Fransisco Márquez
Mit csinálsz, mit állsz ott, miért / adod ide ezeket az olajokat, forró aranyat, / a tojáshéjport, ezt az üveget?
Lógó lóhús, vörös indák csöpögnek
Dávid lábánál, legyőzte Góliátot.
A fény sosem elég jó, ugye?
Ha tükröt tartok eléd,
villantsd rám tekinteted,
kicsi múzsám, csúszós testű, mint a hal –
látni akarom, ahogy kiállnak a bordáidból
és reszketve csillognak Szent Sebestyén nyilai.
Úgy törhetné szét bőröd ezt a birodalmat,
mint repedt obszidián edényen egy osztrigát
kiomlik a tűznél a belseje.
Il mio Caravaggino – miért vagy itt?
Mit csinálsz, mit állsz ott, miért
adod ide ezeket az olajokat, forró aranyat,
a tojáshéjport, ezt az üveget?
Csapjuk össze tenyerünket és lássuk, ahogy minden
megfakul: elefántbőröm, és te is,
ahogy a fényes anyaméhben rugdosol.
