Tóth Kinga prózái
- Részletek
Tóth Kinga 1983-ban született. Költő, illusztrátor, tanár, a Tóth Kína Hegyfalu formáció frontembere. Solitude- és Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjas. Kötetei: ZSÚR (Prae, 2013), ALL MACHINE (Magvető, 2014) ALLMASCHINE (német nyelven, Solitude Akademie, 2014). http://www.tothkinga.blogspot.de
A Holdvilágképűek
(részletek)
Hó
A szám sarkában indul el, felpattogzik, megszárad hamar a széle és lepereg. Leesik az arcom. Ne féljen a hótól, nyúljon bele, utána felhúzhatja megint, ez nem ereszti át a hideget. A mamám testvére lavórokban gyűjtötte, hordókban az esőt, abból mert a lavórral, azzal fertőtlenített. A következő rész az orrom mellett a kanyarban, a tövénél az első pikkely, onnan indul el jobbra is, balra is. Utána a szemöldökök között és a végén a hajtöveknél, itt lesznek a hósávok, és amikor leesik az egész, itt pirosodik meg. Mintha csak megmosakodtam volna, megfrissül, mint a gyűjtött lében.
Szív
A szíves embert többször begyűjtötték, rágóval ragasztja a szíveket a falakra, beleírja az üzeneteit, hogy itt van a sátán, vigyázni kell. Először kigyűjti a híreket meg az újságokat, a megfelelőt a ragasztáshoz, a rágókat leszedi a cigiskuka aljáról. A hamu miatt nem ragad a kezére, rányálaz a falra. Oda sikerüljön szívezni. Az óvároson Mária keze mindenhol összeér, ő küzd a sátánnal, rámázol a rossz üzenetre, a jót bekeretezi drótokkal, feszülettel. Az utolsót a cserépkápolnában radírozza, először glettel aztán csempéket tesz a szenteltvíztartóba. Ott találja meg a hamunyomot, ott égett el az utolsó. Az én szívem egy kisóra, gyorsan jár a rugója, túl gyorsan, felrobban a végén.
Eső
Mikor elkezd kopogni, felkészülés. A vastagabb zokni, az orrot kitömni, krémhabbal bekenni az egészet. Már most fáj, éjjel előre megérzi, vizesen kelek. Ezt el kell hallgattatni, nem csinálom, nem racionális, ezt csak képzelem. És akkor minden nap fájdalmad van, nem, nem mindig, ma pont nem, de reggel már jön. Előre az esernyő, az orr elé kell lógnia, ne csöpögjön rá, be fog folyni. Hideg lesz és csípni fog, nem szabad pocsolyába. Akkor az illesztésnél folyik be, ki kell kerülni az aszfalton a pocsolyát. Csak a lábakon ne verje fel a másik az enyémre, ki oldalra, a buszban is így kell leülni. Be fog folyni, a nagyujjam teteje lesz először hideg, a sarkam, ott is rossz az illesztés, oda a felverődő fog befolyni. Most kell lemondani mindent, be kell venni indulás előtt és még kettőt eltenni. Le kellene mondani, ha kimegyek, nem jó a cipőm, nem lesz elég a belső tereken a meleg és be fog folyni. Inni kell, akkor tisztul, akkor nem megy fel. Ezt nem lehet elmondani az utcán, a buszon mindenkinek. Kérlek, ne taposs rám, kérlek, ne rázd rám az ernyőd. Kérlek, menj arrébb, én is figyelek, ne csöpögtess rám, mert be fognak vinni megint.
8kor keléskor az izzadás, nem tudok fürdeni, csak mosakodni, rossz neki a víz. A víz ellenség, a meleg is. Kilenckor a húgycsőben szúrás, ez egész nap kitart. 9:20-kor kell elindulni. A buszmegállóban a lábujjak végén hideg nyirkos érzés. 8 óta rettegek, ki kell menni. 10, már oldalt van, jobb oldalon, ahol nincs tetoválás. Ne. Az infúziónak ki kell tartania fél évig. Ne.
Lyuk
Huszonkettő vagyok, amikor rajzolok egy póklábú embert, szürke a feje, a többi fehér. Azt írom hozzá, megvan, borsót próbálok enni, de kijön, kigurul egyesével. Egy lyuk van a hasamban, én is kijövök rajta, pont mint az étel. A bordakosarak között helyezkedik el, ott ahol a gyomorfekély. Nincs étvágya, de csak a végén ellenkezik a tápanyagbevitel ellen. Kedvetlen a lyukam, nem akar beszippantani, átereszt mindent, felfelé és lefelé is lök engem.
