Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Fotó: Merklin Orsolya

(álmok)

Domboldal, talán Visegrád, vagy Buda. Tökéletes, pont elég mély, pont elég tarka zöld, pont elég fényes és meleg alkony világítja meg. Csatázunk, fel kell rohanni rajta, igazi csata, de mindenki barátságos, az ágyúlövések távoliak és pontatlanok, aláfestik a testmozgást. A domb tetejéről látom a völgyet is, de nincs hovatartozásom, kilétem, nem tudom, győztem-e, vagy a másik oldalon is harcolok.

Buda, házibuli Zs.-nál. Farsang. Hatalmas edények tele étellel, nyomasztó aránytalanság, nem vagyunk olyan sokan. Mindenki feketében, ez az idei téma. Egy szájba helyezhető apró eszköz a slágerkiegészítő, amikor beszélsz, fekete gőzt ereget a szádból. Szagtalan, ártalmatlan anyag, hőérzéketlen, negatív pára. A kicsik még nem használhatják, ők a szemükre kapnak gyerekeregetőt, bozontos szemöldöknek tűnik rajtuk a fekete. Semmilyen igazi gyász vagy fájdalom, csak kelletlen rosszkedv. Persze K. a főkolompos, az arcán sötét, végleges düh, de Zs. is viseli, mert buli van. Mindenki a végét várja. A telefon ébreszt. Reggeli, kávé, az összeírt teendők között gondolkodom, rajtunk hármunkon is volt-e eszköz, úgy emlékszem, nem, és utáltak minket ezért, de ez gyanús, miért pont rajtunk ne lett volna, csak az, hogy utáltak, még nem szavatol semmiért.

Vasfüggönyön innen. Egy tudós próbál nyugatra szökni az NDK-ban. Nem kérdezek, jelen sem vagyok, csak látom és szurkolok, de bevallja, hogy még nehezebb a dolga, mint hinnénk, mert vérfarkas is, számos falka elfogadott vezetője. Aranyszőrű, ártatlan, egy pillanatra indián romantikájú fényben jelenik meg egy határok, mindenféle társadalmi hordalék nélküli világ, persze, erőszakos, de semmi öncélú kínzás, nyelv, ebből kifolyólag kétely és fitogtatás előtti tudatokkal. Alárendeltjei ragyogó, apró halmokban megjelenítve Kelet-Európa térképén, Csehországtól a Krímig. Őket nem hagyhatom itt, mondja, és már nem is át-szökne, innen oda, hanem lefelé, a földrész alá, ahol víz és szárazföld még ugyanott van, de azon túl minden egy, és mégsem statikus, mintegy szélben hullámzik, emerre majd vissza. Aztán Pamela Anderson a nőm, a már ötvenes, ezüstszínű és ráncos a bőre, vinnyogó a hangja, ostoba és sértett, sajnálatból maradok vele, és mert megvolt, ez kötelez, bár berzenkedem. Mégsem végeztetett el semmi, jelen időben minden, az undor felgyülemlik, megszabadulhatnék, de sejtem, hogy nem lenne jobb, sőt. Ébredés. Lányom az ágyban, félálomban megkér, vigyél másik gyárba. Viszem, visszaalszik mire lemérem, mindkettőnk méltó részt kapott-e a párnámból. Amennyire lehet, visszaalszom.

Nap utca, a volt lakásunkon túli saroklakás. Most afféle búvóhely a barátaim tulajdonában, akik közben maffiává szerveződtek. Családtagnak tartanak, így ott szállok meg, amíg levizsgázom. Egyetemi vizsga, minden azon múlik. A mobilom is elromlott, egymás hegyén-hátán a billentyűk, a folyadékkristály ide-oda csorog, így feloldani sem tudom. Egy alagút mélypontján vagyok, olyan, mint a szerb-magyar határon feltárt migránsbeszöktető. Nyomasztó és szűk, nem tudok kimászni belőle, de ezzel egy időben jövök rá, hogy ez egy álom. Hirtelen a naprakész művészetre vagyok mérges, szándékosan bánt, míg azt hazudja, hogy csak fel akarja nyitni a szemem. Felnyitom a szemem, dacosan, magamtól. A Nap utcában vagyok, minden rendben. Ébredés. Derű, erő, öröm, csupa jambus, a barátaim miatt, azért, mert volt eszem átlátni a szitán a gödörben, mert volt erőm felébredni. Nem jegyzek le semmit az álomról, mert bárgyú, ha meg akar maradni, oldja meg maga mostantól reggelig.

Domboldal, talán Visegrád, vagy Buda. Tökéletes, pont elég mély, pont elég tarka zöld, pont elég fényes és meleg alkony világítja meg. Csatázunk, fel kell rohanni rajta, igazi csata, de mindenki barátságos, az ágyúlövések távoliak és pontatlanok, aláfestik a testmozgást. A domb tetejéről látom a völgyet is, de nincs hovatartozásom, kilétem, nem tudom, győztem-e, vagy a másik oldalon is harcolok. Aztán éjszaka, már egyértelműen a Várban, a Citadella környékén. Madártávlat, minden szögletes, fekete-fehér, szabályos és kihalt. Még mindig nem tudom, kivel voltam, elfoglaltuk vagy megvédtük-e, de a mienk. Ébredés. Fázom a fekete után, vágyakozom a zöld után. Tél van, a takaró alatt túl meleg, a felszínén túl hideg. Elfelejtem a zöldet, ki kell találnom újra.

 

Szolcsányi Ákos (1984) költő, bölcsész, Berlinben él. Piros munkacímű kötete megjelenés előtt áll.