Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

Ilyen szépen mondta, hogy szavait / megértsék még a pestiek is, majd meghalt, / atyátlanul, mert nem vigyázott rá az Isten.

Bővebben ...
Költészet

Schön Károly versei

Fotó: NASA Earth Observatory images by Joshua Stevens

Üveges tekintetekbe rejtjük bőrnélküliségünket, / memóriánkat formaldehidben oldjuk

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Litmusz a FISZ-táborban

Fotó: Tücsök

Elsőnek a leggonoszabb kérdést tettük fel, amire a Litmusz nyolc éves történetében pár kivétellel nem is kaptunk soha igazán kíméletlenül egyenes választ: hogy mit nem érdemes olvasni. Ezúttal már az alkoholfogyasztás zenitjén indultunk útnak válaszokat gyűjteni, névtelenség és hangtorzítás ígéretével.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Mintha mégiscsak lett volna valamiféle nyár.” ‒ folyóiratszemle 2024 nyarán

Montázs: SZIFONline

Remek megtapasztalás volt az Alföldben, az Apokrifban és a Látóban megjelenő szépirodalommal, recenziókkal és tanulmányokkal találkozni a nyár folyamán. Úgy gondolom, távolról sem vagyok annyira jártas a folyóiratirodalmat illetően, mint amennyire lennem illene egy efféle szemle összeállításához, viszont annál inkább remélem, hogy valahányszor lehetőségem adódik még ilyen jellegű tájékozódásokba bocsátkozni, ugyanazzal a zöldfülű rácsodálkozással és esztétikai élménnyel maradok, mint jelen esetben.

Bővebben ...
Költészet

Hasznos szöveg: Kiss Lóránt - Hétköznapi vámpírok

 

Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”. 

 

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Litmusz Műhely x FISZ-tábor: Konyhás Karcsi automatikus éneke

Fotó: Tücsök

A rizsszemek között a Szentlélek morog, / de a Konyhás Karcsi megcsöcsörészne, és / szentlélek rebben, száll fölötte éhes alkotó.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter: Ádám monológja

Fotó: Pinczési Botond

ivadékaim bűnből fogant leleménye / újra és újra visszavarázsolja az édent

Bővebben ...
Költészet

Hasznos szöveg: Kerber Balázs - Újratervezéshez

 

Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”. 

 

Bővebben ...
Próza

Nagy Bara: Pre Apocalypso (II. rész)

Fotó: Semis L. Boró

A folyosó nem adja magát, és nem is lesz vége, már tudom. Fény-gombolyag fény-gombolyag után, szoba szoba után, alvó élet alvó élet után a boncasztalokon. 

Bővebben ...
Próza

Nagy Bara: Pre Apocalypso (I. rész)

Fotó: Semis L. Boró

Fogaim között a sóvárság csikorog. Nyálam hiányát nyelem, a torkom hamarosan összeszorul. Az ösztön visz előre. Mirjam itt sétál mellettem, mintha csak kirándulnánk, büszkén jelenti, megérkeztünk úti célunkhoz. Ahogy ránézek, fáradtságnak nyomát sem látom, és amennyire taszított egész eddigi utunkon, most egyszeriben annyira tisztán és érinthetetlenül áll előttem. Nem értem. Nem értem a karján és kézfején a hibátlan, fehér bőrt, amin nyoma sincs a mindenütt pusztító, levedző kórságnak [...]

Bővebben ...
Költészet

Hasznos szöveg: Kali Ágnes - Hogyan írjunk hasznos verset hat hónapos baba mellett

 

Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

 Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”. 

 

Bővebben ...
Költészet

Acsai Roland versei

Fotó: Bach Máté/IGYIC

Tollasok már a fiókák: / elviszik messze a múltam. 

Bővebben ...
Fotó: Mondik Márta

Pitypangméz

A sárga növénynek csak a fejét szedte le. Körbejárta a kis földrészt, mindenünnen lecsippentette azt, ami a leginkább kilógott. A második kör végére tele lett a kosara. Bement a házba, a fejekből kitépkedte a szirmokat, és feltett főni egy nagy lábas vizet.

Ebédidőben Pása mindig felhívta a testvérét, Olját. Pontban délben szokott telefonálni, most viszont fél órája késett a hívása. Olja már indulni akart pitypangot szedni, amikor megcsörrent a telefon.

– A frászt hoztad rám, hogy nem hívtál! – kezdte köszönés nélkül Olja.

– Ne haragudj, de kicsit tovább tartott a bevetés. Úgy látszik, az ellenség nem volt nagyon éhes. Most egy kicsit csend lett.

– Ilyenkor nem lőnek?

– Valamikor nekik is kell enni, meg nekünk is.

Tompa dörrenés hallatszott Pása mögött.

– Mi történt? – suttogta Olja.

– Semmi, leesett a tető egy része. Majd ebéd után megcsinálom.

– De ne magad, még lelőnek onnan!

– Oljácska, tudok én magamra vigyázni, tudod, én még férjhez akarom adni a húgocskámat. Most mennem kell. Eszünk pár falatot, és vissza az árokba. Valamire készülnek, rossz előérzetünk van. Te mit fogsz csinálni?

– Szedek pitypangot, mézet meg szörpöt készítek belőle.

– Jól teszed, télen majd sütheted a hamismézeslapot nekem. Nagyon hiányzik!

– És én nem?

– Te is. Vikát puszilom.

– Te nem tudod megmondani neki?

– Már megmondtam, de azért te is add át. Remélem, mihamarabb hazamegyek, és megtartjuk az esküvőt.

– Vigyázz magadra, mert nehezen veszed el Vikát holtan.

– Kis vicces. Grisa csókoltat! Na, megyek, szia!

Olja elpirult. Grisára gondolt, arra, hogy mielőtt bevonult, megkérdezte, hogy lenne-e a barátnője. Igent mondott. Nappal ritkán beszélnek, éjjel annál többet.

Elindult virágot szedni. A kert pihentetett részében erdőnyi pitypang virított. Úgy döntött, csak egy kis szakajtóval szed, azt is a széléről, hogy ne látszódjon. Pár másodpercig gyönyörködött a látványban, majd nekilátott. A sárga növénynek csak a fejét szedte le. Körbejárta a kis földrészt, mindenünnen lecsippentette azt, ami a leginkább kilógott. A második kör végére tele lett a kosara. Bement a házba, a fejekből kitépkedte a szirmokat, és feltett főni egy nagy lábas vizet. Amikor felfőttek a szirmok, lekapcsolta a gázt, és befedte a lábast. Úgy tervezte, hajnalig hagyja állni a levet.

A pincébe ment. Az új fedők és üvegek még csomagolásban voltak. Kosárba pakolta őket, majd letette a konyhában.

„Elég lesz reggel felbontani, amikor bele kell önteni a pitypanglevet” – gondolta magában.

Este hiába várta Grisa hívását. Idegesen ült az ablak mellett, a legrosszabbra tudott csak gondolni. Nem aludt. Hajnalban kiment a konyhába, leszűrte a pitypanglét, a szirmokat kivitte a földre, a levet főzni kezdte. Cukrot és citromot tett bele, lassan kevergette. Grisa járt az eszében, hogy miért nem hívta fel. Nem mert telefonálni neki, félt, hogy épp fegyver van a kezében, és csak megzavarná a csörgés, ha meg a kaszárnyában hagyta a készüléket, felverné a többieket.

„Ha nem hív délig, akkor felhívom” – döntötte el, majd lekapcsolta a gázt a főzet alatt. Megvárta, míg kihűl, újra felforralta, majd ismét lehűtötte. Mire a Nap besütött a konyhába, készen lett. Kis idő múlva üvegekbe öntötte a masszát, azután lepihent.

Telefonhívás ébresztette fel. Grisa volt.

– Történt valami? – hadarta Olja köszönés nélkül.

– Pása – mondta elcsukló hangon Grisa. – Felment a tetőre, és eltalálták. A kórházban még magához tért, de pont akkor támadták meg őket. Annyira sajnálom.

Olja arcán könnycseppek futottak le. Fél percig egyikük sem szólalt meg.

– Itt vagy? – kérdezte Grisa.

– Itt.

– Azt hittem, megszakadt a vonal.

Hallgattak, majd ismét Grisa törte meg a csendet.

– Mire gondolsz?

– Arra, hogy mikor jössz már haza. Majd te is csak egy koporsóban?

Grisa sóhajtott.

– Vigyázok magamra, megígérem. Most mennem kell. Vigyázz magadra, napocskám!

Olja délben átment Vikához. A két lány egymásra borulva sírt.

Este, amikor hazaért, levitte a pincébe a pitypangmézet, és a legalsó polcra pakolta. Nem címkézte fel az üvegeket.

Sz. Kárpáthy Kata Kárpátalján él, az ukrán–magyar határtól 25 kilométerre. Magyart hallgat mesterképzésben. Alapképzésben két szakon – magyar és szociálpedagógia – végzett. Újságíró és tanító(néni). Nem tud úszni, és nem is ez az igazi neve.