Pál10

Részletek

Írta: Gleb Anitta

A flegmatikus attitűdhöz hozzáadódik az illúzió, mintha épp most nyelte volna le Buddhát egészben, és a bőrén keresztül párologná ki annak minden bölcsességét és nyugalmát. Ezt a kommunikációs technikát tanítani kellene az iskolában. Bár az, ami párolog, valószínűleg csak a THC.

Pál10
Content Manager
35 éves
171 cm
Budapest
június 26.

A Fekete Kutyában találkozunk, angolul beszélgetünk. Nagyon szuper tetoválásai vannak. Amúgy túl alacsony, de most nem számít, mert ülünk és úgy nem látszik, inkább csak a tetoválásait nézegetem. Megtudom, hogy utálja a munkáját, de jól keres vele. Annyira, hogy megérje élnie. Van valami szexi a mélabújában. Az a fajta ember, akinek a munkaidő vége a nap fénypontja, és csak a hétvége biztos és megrendíthetetlen bekövetkezésének tudata tartja benne a lelket. Nem tudom, hogy csinálja, de úgy mesél az utálatáról, hogy közben vonzóvá teszi magát. Azt gyanítom, mindegy is, mit mond, sokkal fontosabb, hogyan mondja. A flegmatikus attitűdhöz hozzáadódik az illúzió, mintha épp most nyelte volna le Buddhát egészben, és a bőrén keresztül párologná ki annak minden bölcsességét és nyugalmát. Ezt a kommunikációs technikát tanítani kellene az iskolában. Bár az, ami párolog, valószínűleg csak a THC.

Alig telik el húsz perc, megszólal a telefonja. Törökül beszél. Aha, ez biztos a jó öreg lerázós technika. Hogy bocs, de most hívott a nagyanyám, hogy beszorult a kislábujja az ágy meg a fotel közé, ki kéne onnan segíteni, és nyilván az a nagyanyja, aki amúgy Izmirben él. Pár perc múlva megjelenik a barátnője. Mármint csak barátok. De úgy tűnik, annyira össze vannak nőve, hogy még egy randit is együtt bonyolítanak le. A barátnője elindított egy mosást és ha minden igaz, már végzett a gép, ezért felmegyünk mindannyian a lakására, legalábbis ez az, amit angolul is megosztottak velem.

Libasorban sétálunk a Kazinczy utca egyszemélyes járdáján, a lány pont a Szimplával szemben lakik. Én megyek leghátul és meglátom a valaha látott legmenőbb tetoválást a Pál10 nyakán. Egy csík. Egy vékony csík a feje búbjától fut le végig a gerincén. Van benne valami elegánsan agresszív, illik a szexi mélabújához.

Csokis muffin illata lengi be a lakást, egy nagyon szőrös kutya ugrál rám, Pál10 cigit teker, a lány meg tereget. Ez is csak egy első randi a Húspiacról. Kezdem megszokni, hogy engem is bandatagként kezelnek. Néha átváltanak törökre, aztán eszükbe jut, hogy én is itt vagyok. Megiszunk egy-egy sört, majd felállnak, hogy most megyünk. Le vagyok maradva, de ők már eldöntötték, hogy átmegyünk Pál10 lakására. Már meg sem akarom érteni, hogy miért, csak követem őket.

Biciklivel megyünk. Kettővel. A kutyát a kosárba teszik, én meg a vázon ülök, és ez a pozíció óhatatlanul közelebb hoz minket. Jó illata van, bekukucskálok az inge alá. Ott is vannak tetoválások. Jól érzem magam. Áthaladunk egy zebrán, egy gyalogos előtt suhanunk el. Oldalra nézek, naná, hogy az exem néz vissza rám. Tényleg ilyen kicsi ez a város? Bárgyú képe beleég a retinámba, de koncentráljunk inkább másra. Vajon meddig ér az a csík Pál10 hátán?

Hatalmas a lakás, ketten laknak benne, Pál10 meg az exe. Minek is firtatnám ezt a szituációt, hisz itt minden olyan magától értetődő. Amúgy meg ne aggódjak, ma nem alszik itthon a lány. Úgy néz ki a hely, mint ahol legalább tízen laknak, és mindenki azt hiszi, hogy majd a másik elmosogat helyette, és hogy senkinek nem kell a szemetesbe dobni a szemetet. Az egyik sarokban egy szarvasagancs páfrány haldoklik. A kedvencem. Azon gondolkodom, hogy elkérjem, vagy kifelé menet kapjam csak a hónom alá, úgysem fog itt senkinek hiányozni.

Leülünk a dohányzóasztal köré, majd Pál10 előkotor egy pakli kártyát. Sokáig tart, mert egyesével kell összeszedegetni. Miután minden lap meglett, egy mozdulattal lesöpri az asztalon lévő szemetet a földre. Kártyázunk. A játék neve csótánypóker. A lényeg, hogy minél hamarabb megszabadulj minden lapodtól és ennek érdekében szabályszerűen el kell csalni annyi lapot, amennyit csak tudsz. Észrevétlenül leejteni a földre, bedugni az ingujjadba, a lábad közé, rádobni a szemétdombra. Nagyon jól megy ez nekem. Túl jól. Nem szeretnek. Mondanám, hogy kezdők szerencséje, de az is előfordulhat, hogy vérbeli csaló vagyok. A lényeg, megunják, hogy mindig nyerek. A lány elköszön és elvonul az egyik szobába.

Kettesben maradok a randimmal. Már-már természetellenes. Nem is tudjuk hirtelen, mit kezdjünk egymással, mintha felborult volna az egyensúly. Megint a tetoválásait nézem. Mondom neki, hogy nekem is van ám. Tényleg, és hol? Azt nem mondhatom el, meg kell keresni.

A szabadon lévő területeket már átpásztázta. Felemelte a karjaimat, körbe-körbe járt, jól megnézte a lábaimat, a nyakamat és a mellkasomat. Ekkor egy kicsit megtorpan, a szemembe néz, mintha engedélyt kérne, majd egyesével lehámozza a ruhadarabjaimat. Alapos munkát végez, minden lehetséges négyzetcentimétert átvizsgál. De sehol semmi. Ő tetőtől talpig ruhában, én meg teljesen meztelenül. Azt mondja, átvertem, hogy nincs is semmilyen tetoválás. Én meg mondom, hogy ne adja fel. Kezdődik minden elölről. De most a tapintást is segítségül hívja és nagyon közel hajol, ki tudja, hátha a szaglás is hasznos lehet. Rájövünk, hogy az előbb mégsem nézett be minden hajlatba. De semmi. Most megpihen. Nem hisz nekem. Elengedi. Elkezdünk beszélgetni. Persze, mi mást is lehetne ilyenkor csinálni.

Egykedvűen mesél egy érdektelen dologról, de hogy ezt mégis miért kellemes hallgatni, azt nem tudom.

És akkor egyszer csak meglátja. Mosolyog. Nagyon mosolyog. Én meg az új páfrányomra gondolok.

Gleb Anitta 1989-ben született Kecskeméten. 2018 óta publikál irodalmi folyóiratoknál, fest és szereti a száraz vörösbort. Virág volt a jele az óvodában.