Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Műfordítás

Daniel Bănulescu (f. Szonda Szabolcs): Minden idők legjobb regénye

Fotó: a szerző archívuma

Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.

Bővebben ...

Volt egy keresgélő időszakom

Székely Csabát Adorján Beáta kérdezte
Kíváncsi voltam, hogyan zajlik Magyarországon egy bankrablás, mert szerettem volna egy olyan jelenetet, ahol ezt látjuk, ezért felvettem a kapcsolatot az ebben leginkább jártas emberrel. Találkoztunk, viszkiztünk, én kérdeztem, ő mesélt, elég sok élményét osztotta meg. De aztán ennek csak egy töredéke került be az előadásba, az is erősen fikciósítva, úgyhogy aki arra kíváncsi, hogyan kell Magyarországon bankot rabolni, az nem ebből az előadásból fogja megtudni.

 

 

Adorján Beáta: 2009-től fordultál a prózától a drámai műfajok felé, és 2011 óta, hét év alatt több mint tíz darabot írtál, melyeket be is mutattak, illetve drámafordítóként és dramaturgként is tevékenykedsz. Hogyan jött ez a váltás? Milyen munkamódszered alakult ki ez alatt a hét év alatt?

 

Székely Csaba: Volt egy keresgélő időszakom. Tudtam, hogy írni akarok, és azt is, hogy költőnek nem lennék jó, úgyhogy a többi közül kellett választani. Drámát viszont nem akartam írni, mert nem szerettem volna, hogy beszippantson a színház, ezért eleinte rövidprózával próbálkoztam. Aztán szerencsére jött a BBC rádiójáték-pályázata, a Művészeti Egyetem drámaíró szakot indított, én pedig mindkettőt kipróbáltam, és láttam, hogy ez jó. Ami a munkamódszert illeti, az szerintem nem különbözik más otthonülős munkáktól. Van egy feladat, amit határidőre el kell végezni, és az ember megpróbálja úgy beosztani az idejét, hogy ez sikerüljön. Minden nap próbálok írni. Ha kimarad egy nap, akkor nem érzem jól magam.

 

A.B.: Az idei, XI. DESZKA Fesztiválon két darabodból készült produkció is szerepelt a programban. Egyiket, az Idegenek – Négy politikai gyerekdarab címűt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu társulata vitte színre Sebestyén Aba rendezésében román nyelven. Egyik interjúdban azt nyilatkoztad, hogy azok közül, amiket láttál, szerinted rendezőileg ez Aba eddigi legjobb előadása. Sebestyén Aba már több darabodat is rendezte. Miért ezt tartod a legjobbnak?

 

Sz.Cs.: Mert van egy koncepciója, amit következetesen végigvisz, jó díszlettel, jelmezekkel és zenével. Nem tökéletes előadás, de az esetleges hibái a hihetetlenül rövid idő számlájára írhatók, ami alatt az előadás elkészült. Gyakorlatilag két hét alatt egy formailag és tartalmilag ilyen egységes előadást létrehozni azt hiszem, nem mindenki képes. Aba igen. Egyébként olvastam valahol, hogy a DESZKÁ-n a szakmai beszélgetésen volt, akit zavart a darab politikussága. Ezt elég furának találtam, hiszen ott van a címében is, hogy „politikai”. A János Vitéz című költeményben is szerepel János Vitéz, szóval a címek néha árulkodóak.

 

A.B.: Több darabodat is lefordították már románra, de olaszra és németre is. A stilizált nyelvi játékok, a cifra káromkodások hogyan tudnak idegen nyelven megszólalni, illetve működni?

 

Sz.Cs.: A magyar nyelvet semmilyen más nyelv nem tudja felülmúlni ilyen tekintetben sem. Sajnos számolni kell azzal, hogy átültetésnél a káromkodások sokat veszítenek eredeti szépségükből.

 

A.B.: A Kutyaharapás című új darabodból készült produkció a Szkéné, a Nézőművészeti Kft., a Vádli Alkalmi Színházi Társulás és a Tatabányai Jászai Mari Színház közös bemutatójaként is szerepelt a XI. DESZKA Fesztiválon. A Viszkis, azaz Ambrus Attila volt a darab szakmai tanácsadója. Gyakorlatilag hogy kell ezt érteni?

 

Sz.Cs.: Kíváncsi voltam, hogyan zajlik Magyarországon egy bankrablás, mert szerettem volna egy olyan jelenetet, ahol ezt látjuk, ezért felvettem a kapcsolatot az ebben leginkább jártas emberrel. Találkoztunk, viszkiztünk, én kérdeztem, ő mesélt, elég sok élményét osztotta meg. De aztán ennek csak egy töredéke került be az előadásba, az is erősen fikciósítva, úgyhogy aki arra kíváncsi, hogyan kell Magyarországon bankot rabolni, az nem ebből az előadásból fogja megtudni.

 

A.B.: Aktív részese szoktál lenni a darabodból készülő előadás próbafolyamatának. Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban? Mennyire változik a szöveg a próbafolyamat során?

 

Sz.Cs.: Általában jók ezek az élmények, szeretek részt venni a próbákon, de erre sajnos nincs mindig lehetőség. A szöveg mindig változik, és mindig a rendezőtől függ, hogy mennyire. Van, aki csak egy-két szót változtatna meg, és van, aki egész bekezdéseket, sőt, teljes jeleneteket. Ezzel egyébként nincs semmi baj, az én igényem csak annyi, hogy a változtatásokat beszéljük meg.  

 

A.B.: Alföldi Róberttel még nem dolgoztál. Hogyan született az ötlet és milyen volt a közös munka?

 

Sz.Cs.: A Passio XXI producere, Rosta Mária látta a Manchesteri Passió című előadást, ami Jézus kálváriáját mesélte el mai köntösben, kortárs brit slágerekkel fűszerezve, és maga a város volt hozzá a díszlet, ugyanis Jézusék végigvonultak Manchester belvárosán. Szeretett volna valami hasonlót megvalósítani Magyarországon, ehhez kérte fel Alföldit, majd megkerestek engem, hogy írjam meg az előadás szövegét. Számomra nagyon fontos élmény volt ennek a produkciónak a megszületése, egész életemben emlékezni fogok rá. Nemcsak Alföldivel volt nagyszerű együtt dolgozni, de külön megtisztelő volt, hogy ilyen színészekkel és énekesekkel valósult meg az egész. És annak ellenére, hogy az előadásban szereplő tömeg, vagyis a táncosok és csoportos szereplők számára ez egy igen megterhelő folyamat volt, azt hiszem mindenki, aki részt vett benne, hozzám hasonló érzésekkel viszonyul hozzá. Sok pozitív energia volt ott, sok tiszta szándék, művészi akarás, és nyálasan hangzik, de sok szeretet. Pedig amikor egy erőskezű rendező instruál, az nem kimondottan egy szeretetteljes légkör. És mégis. Mindenkinek kívánom, hogy legalább egyszer az életben legyen része ilyen élményben.

 

A.B.: Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra?

 

Sz.Cs.: Minden eleme nagy kihívás volt. Úgy elmesélni a legfontosabb keresztény történetet, és úgy újrafogalmazni Jézus legfontosabb tanításait, hogy kivonom belőle a kereszténységet, és ráfókuszálok a közös nevezőre, vagyis arra a néhány alapdologra, ami keresztényhez, ateistához, buddhistához és macskaimádóhoz egyformán tud szólni. Kihívás volt úgy elmesélni az ismert sztorit, hogy mégis legyenek benne meglepetések. Aztán megfelelő zenét találni hozzá, olyat, aminek a dalszövege passzol az eseményekhez. Aztán az is, hogy az egészet harminc perc alatt kell elmesélnem, mert körülbelül ennyi a szöveges rész, a maradék másfél órát zene és színpadi cselekvés tölti ki. Tehát fél óra alatt karaktereket, fő- és mellékszálakat, gondolatokat felépíteni, világossá tenni, érthető formában közvetíteni, miközben persze el kell mesélni a történetet a jeruzsálemi bevonulástól a Golgotáig, elég nagy kihívás.

 

A.B.: Hogyan dolgoztátok ki a Passió XXI zenei világát? Egyik interjúdban említed, hogy több ifjúkori kedvencedet is beválogattad, és külön öröm volt, hogy a zenekarok többsége azonnal igent mondott nektek.

 

Sz.Cs.: Eredetileg tizenhat-tizenhét dalt szedtem össze, de így nem lett volna hely a szövegnek, ezért sajnos néhánytól meg kellett válni. Aztán néhány választott dalt ki kellett cserélni másra, különböző okokból, de a többségük maradt. Azt hiszem, végül tizenhárom dal hangzik el az előadásban, plusz a hangulatfestő zenék. Az eredeti dalok főleg a rock és alternatív zenei kínálatból kerültek ki, ezeket Pejtsik Péter dolgozta át nagyzenekarra, és tette musicalessé, jazzessé, szelíddé vagy félelmetessé, mikor mire volt szükség.

 

A.B.. Milyen formában köszön vissza a Székely Csaba-féle fanyar humor a Passió XXI-ben?

 

Sz.Cs.: Van benne humor is, de nem ez a jellemző. Ahogy haladunk előre, egyre komorabb lesz. Elvégre ez egy tragédia.

 

A.B.: Erdő Péter bíboros letiltatta, hogy köztéren legyen az előadás. E helyett a Papp László Sport Arénában volt látható, ráadásul csak egyszer. Illetve talán egyszer megismétlitek, de felvétel nem fog készülni róla. Mi ennek az oka?

 

Sz.Cs.: A köztéri letiltás oka valószínűleg az, hogy a magát kereszténynek nevező, de attól fényévekre levő magyar kormány szemében Alföldi maga a patás ördög, és az egyházi vezetők kormánynyalonc része sem vélekedhet erről másképp. Számukra két bűn létezik: a homoszexualitás és a liberalizmus. A lopás, viszály-keltés, tömegek félrevezetése nem bűn. Elképesztő méretű paranoia övezi Alföldit, ugyanis ez a rendszer nem kompatibilis a szabadsággal. Talán ez áll az eredetileg tervezett tévéfelvétel meghiúsulása mögött is, talán nem, ezt nem tudom.

 

A.B.: Mennyire tartod fontosnak, hogy íróként a darabokon kívül is véleményt nyilváníts közéleti kérdésekben?

 

Sz.Cs.: Hogy pont én nyilvánítsak véleményt, azt nem tartom fontosnak, azt viszont igen, hogy az ellenzéki hangok jól hallhatók legyenek.

 

A.B.: Dolgozol már valami új szövegen? Mi lesz a Passió XXI után?

 

Sz.Cs.: Persze, mindig van munka. Most a Centrál Színház számára írok egy darabot. Ebben ezúttal nem lesz politika. A címében sem.