Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Műfordítás

Daniel Bănulescu (f. Szonda Szabolcs): Minden idők legjobb regénye

Fotó: a szerző archívuma

Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.

Bővebben ...
Műfordítás

Erlend Loe (f. Patat Bence): Az álombiciklik regisztere

Fotó: Kállai Márta

Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.

Bővebben ...

Valami mindig kilóg a versekből

Simon Bettinát Tinkó Máté kérdezte
A saját hang nagyon fontos. Nem az irodalomban, hanem az életben. Pusztán az a koncepció, hogy verseskönyvek jelennek meg szerzőktől, hozzájárul ahhoz, hogy a világban kitüntetett helyet és figyelmet érdemeljen a szuverenitás és az egyén. Mindez különösen fontos a mai valóságunkban, ahol a különbözőség problémát jelent és súlyos következményekkel jár az egyén szintjén. Fontos kérdések ezek.

Bővebben ...

Fotó: Paracky László

bármilyen fal, ha embereknek / építik, legyen emberméretű

„A magyar nyelvben vagyok otthon. A mindennapokban Szerbiában, szellemileg Magyarországon. Sokkal aktívabban követem például a magyar közéletet. Azonban már jó ideje szeretnék szerbről verseket fordítani, de valamiért folyton halogatom. Sokkal szorosabb együttműködés kéne a két irodalom között, és ez elsősorban a vajdasági magyar írók felelőssége, így az enyém is.”  ‒ Celler Kiss Tamással Szarvas Melinda beszélgetett.

Bővebben ...

Aki ír, az mindig egyedül ír

„Szerintem az számított nagyon sokat, hogy szavalták a verseimet. Vajdaságban a versmondásnak nagyon nagy hagyománya van, jöttek sokszor Magyarországra is verseket szavalni, s hozták az enyémeket is. Nekem az volt egy nagyon furcsa élmény, amikor Szabadkán tartottak egy szavalóversenyt, s az elődöntőben négy emberből három Terék Annát szavalt, kettő vajdasági volt, a harmadik pedig magyarországi. De volt olyan budapesti kiállításmegnyitó is, ahol egy székely fiú szavalta a Külföld című versemet.” ‒ Terék Annával Szarvas Melinda beszélgetett.

Bővebben ...

Intenzív állapotok, nagyon törékenyek, végesek

Kali Ágnest György Alida kérdezte
Aznap este, amikor megfogalmazódott bennem legelőször az Ópia, csak abban voltam biztos, hogy ez az egész eggyel és önmagával szabad osztható legyen. Azzal az eggyel, akinek csak a hiánya maradt rám és önmagam teljes valójával. Ahhoz, hogy önmagammal oszthatóvá tudjak válni sok rosszul elsült dologgal kellett szembenéznem. Találkoznom kellett a bennem lakó szörnyetegekkel. Bertolucci Ultimo tango a Parigi filmjének végén Maria Schneidert látjuk, ahogy megtörten, saját magát győzködi arról, hogy jól cselekedett akkor, amikor végzett a férfival, aki kihasználta és láthatatlan láncokkal lekötözte őt. Azokat az utolsó mondatokat, amiket kétségbeesetten hadar, átjárja valami eltipró erő.

Bővebben ...

Ezeket egyszerűen csak mind nézem

Gothár Tamást György Alida kérdezte
Új verseskötet készül egyébként, véletlenül ki is töröltem ezelőtt úgy két hónappal a fájlt a szövegekkel, de szerencsére különböző fecnikről, a noteszemből és emlékezetből sikerült újraírni a nagyját. Mostanában viszont sokkal lassabban és kevesebbet írok, úgyhogy még biztosan eltart egy darabig, amíg elkészül. Ami még eszembe jutott, hogy mivel nemrég felszabadult egy csomó időm, szeretnék újra nekilátni románról fordítani, sokat halogattam, de most már be akarom fejezni Marin Sorescu Ionajának a fordítását is.

Bővebben ...