Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.
Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.
Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.
Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.
Találkozni akar vele, de Solveig-nek résen kell lennie. Mert az ilyen fiúk többnyire csak egy dolgot akarnak. Bár néha Solveig is csak egy dolgot akar. De akkor is.
Pass Andrea rendezőt, drámaírót Adorján Beáta kérdezte
Van, hogy előre megírok egy darabot, de olyan is előfordult már, hogy a próbák során születnek a jeleneteken. Rendezőként ez kétféle munkamódszert jelent, az utóbbinál gyakran a rendezői ötletek előrébb járnak, ezek generálnak bizonyos jeleneteket, talán több a formai megoldás ezeknél az előadásoknál. Az biztos, hogy le tudok válni a saját szövegeimről olyan értelemben, hogy nagyon is kritikus vagyok velük szemben. Fel tudom mérni, ha egy jelenettel probléma van.
Összességében azt gondolom, hogy a köteteknek és a köteteket övező hazai figyelemnek hála elégséges háttéranyagot kaphatunk a viszonylag gördülékeny befogadáshoz. Bennem talán inkább a Heaney-kötet indított el valamiféle nyomozási ingert a több konkrét esemény, név és helyszín szerepeltetésével: sok esetben tudni akartam mire vonatkoznak. Al Bertonál indirektebb módon tűnnek fel a vonatkozási pontok, de esetében talán egy portugál olvasó is érezhet némi idegenséget poétikája miatt, de Tűzvészkertben inkább élvezni (illetve súlyos kötetről lévén szó, elszenvedni) érdemes ezt a távolságot.
Elkezdtem felismerni azokat a gondolatfolyamatokat, amelyeket, bizonyos lírai kontraszthatások kedvéért önkéntelenül, rutinszerűen kihagytam, vágtam, átugortam. A szöveg egyszer csak belülről megnyílt és addig ismeretlen tereket növesztett, újra és újabb üregeket, amelyeket kellő idővel egybe lehetett nyitni. Egyszerre volt nagyon klausztrofóbb és légies élmény. Az üregásás és a séta között valahol.
Kíváncsi voltam, hogyan zajlik Magyarországon egy bankrablás, mert szerettem volna egy olyan jelenetet, ahol ezt látjuk, ezért felvettem a kapcsolatot az ebben leginkább jártas emberrel. Találkoztunk, viszkiztünk, én kérdeztem, ő mesélt, elég sok élményét osztotta meg. De aztán ennek csak egy töredéke került be az előadásba, az is erősen fikciósítva, úgyhogy aki arra kíváncsi, hogyan kell Magyarországon bankot rabolni, az nem ebből az előadásból fogja megtudni.
Ha nincs, aki releváns dolgokat mondjon a későmodern társadalom működéséről, ha nem tudjuk biztosítani a pragmatikus értékekkel szemben a humán műveltség ellensúlyát, ha nem tudjuk biztosítani a kételkedés rangját az öntelt és vak magabiztossággal szemben, akkor abból nagyon könnyen súlyos működési zavarok keletkezhetnek. A bölcsészterület promóciójának tehát jóval nagyobb a tétje az aktuális hallgatói létszám emelésénél.
