Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Műfordítás

Daniel Bănulescu (f. Szonda Szabolcs): Minden idők legjobb regénye

Fotó: a szerző archívuma

Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.

Bővebben ...

Megerősítenek abban, hogy ez jó

Sifter Veronika kérdezte a Lábán Rudolf-díj idei díjazottjait
Április 26-án este jubileumi díjátadónak lehettünk tanúi a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Tízedik alkalommal osztotta ki a szakmai kuratórium az előző év legkiemelkedőbb hazai kortárs táncelőadásainak járó Lábán-Rudolf -díjat. Az idei nyertesek: Fülöp László “there is an elephant in every room”, valamint Arany Virág és Hadi Júlia a L é p é s I d ő című koreográfiájukkal.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mind a két darab alkotóival beszélgettem a bemutatók előtt - ezek az interjúk itt illetve itt olvashatók.  A díjkiosztó gála után, először Hadi Júliával tekintettük át, hogyan alakult a L é p é s I d ő sorsa a bemutató óta.

 

(Hevér Zsófia felvétele)

 

Hadi Júlia: A darabot először 2014 májusában játszottuk, a Jurányi Inkubátorházban, a Svung táncestek sorozatában. Ezt követően idén februárban szerepeltünk az Artusban, majd márciusban bekerültünk a DunaPart  a magyar független kortárs előadóművészeti szemle idei programjába. Minden egyes újrajátszás alkalmat teremtett újabb és újabb a pillanatok vizsgálatára, megélésére – most például réteg számomra. Ezek a fókuszpontok a mi érdeklődésünket is formálják. Változtunk külalakban is – míg az első verzióban a jelmezben nagyobb hangsúlyt kapott a saját test és a kettőnk közötti különbségek, addig mostanra egy szigorúbb, “business” jellegű öltözékben táncolunk, ami uniformizál, absztraktabbá teszi a jelenlétünket. A darab absztrakt  formája miatt egyébként tartottunk attól, hogy a darab nem annyira „nézőbarát”, viszont a DunaPart után az látszott, hogy a szakmai közönségnek átmegy.

 

Ezt követően a “there is an elephant……” alkotóival ültem le, hogy Biczók Annával, Cuhorka Emesével és Fülöp Lászlóval együtt elevenítsük fel a bemutatótól a díjátadóig tartó időszakot:

 

A díj külön öröm számunkra, mert talán mi még kevésbé vagyunk ismertek a közönség és a szakma számára. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy az elmúlt közel másfél évben mindössze csak öt alkalommal játszottuk a darabot – Budapesten csak 3 alkalommal. Az első nagyobb áttörést ez év elején a Nextfeszt jelentette, ahol a Trafó által szervezett fesztiválon ez a darab is jó fókuszba került, és olyanokhoz is eljuthatott, akikhez eddig nem. Itt nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Az nagy dolog, hogy ez a darab megszülethetett, így kiforrhatta magát – sok szervezés és szerencsés körülmény együttállásának volt köszönhető. Az elején nem mertük volna megjósolni, hogy ez a közös munka eljuthat idáig. Az, hogy megtaláltuk a megfelelő rezidencia-programokat; hogy megkaptuk a megfelelő anyagi támogatást; hogy mögénk állt a SÍN Kulturális Központ és hogy bekerültünk a Nextfeszt programjába – ez csupa olyan dolog, amiből még semmi nem látszott az elején. Ez mind közben alakult, és lehetőséget biztosított számunkra, hogy tovább csiszoljuk, fejlesszük a munkánkat. Az egész folyamatban így utólag van valami csodálatos: csak teszed a dolgodat, követed a szimatod, ami érdekel, és ha keményen, fókuszáltan dolgozol, egymást generálják a folyamatok, és a valós érdeklődéstől helyeket találnak maguknak a dolgok. A SÍN egy védőburok volt felettünk, de sokat jelentettek a visszajelzések is mindenfelől, hogy egyáltalán érték az, ahol keresgélünk, és amit találtunk ebben a darabban – hogy mind a szakma mind a nézők megerősítenek abban, hogy ez jó! Ma, amikor többnyire magányosan küzdenek az emberek, az nagyon nagy dolog, ha visszajelzést kaphatsz arról, hogy amit csinálsz, az nemcsak neked; másoknak is értékes lehet.

 

A there is an elephant című előadás legközelebb 2015 decemberében, a Trafóban lesz látható.