Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Műfordítás

Daniel Bănulescu (f. Szonda Szabolcs): Minden idők legjobb regénye

Fotó: a szerző archívuma

Odabent, a bűvös szobában a cigánylány pótolja a szentelt olajat az örökmécsesben, amely a nagyrészt a Szűzanyát ábrázoló szentképeket világítja meg, szellőztet, hatszor söpröget hat különböző irányban, és egy üveg hamutartóban eléget három szem tömjént, hogy elűzze a hívatlanul érkező gonosz szellemeket.

Bővebben ...

Bepillantani a felszín rendje mögé

Molnár Illést a Hüllők és izzók című kötete kapcsán határmezsgyéről, zavarról és összefüggésekről Farkas Judit kérdezte. S talán a kegyelmi pillanatot is sikerült elcsípni…

Farkas Judit: A szöveg azonnal behúzza az olvasót a saját világába. Ez volt a célod, amikor az egyes szám második személyű megfogalmazást választottad, vagy épp az, hogy magadtól egy kicsit eltávolítsd?

 

Molnár Illés: Az elején nem volt tudatos az E/2, egyszerűen így születtek a szövegek. Aztán egyre jobban tetszett ez a megszólító mód. Szeretek a versre mint közlésre gondolni, számolni az olvasóval, számítani rá. Talán direkt és bárdolatlan megoldást választottam ehhez, de ragozástól függetlenül, az írás: kockázatvállalás. Az olvasás is az. Nagyon szeretem Visky András egyik nyilatkozatát e tárgyban: “Én az irodalmat mindennek ellenére valóban evangéliumnak tartom, ez a görög szó pedig nem jelent egyebet, mint örömhír. Az evangélium eredendő értelme szerint eleve feltételezi a hírre (szorongva) várakozót, a Másikat, aki a kapuban ül, hogy meghallgassa és hírül vegye, majd pedig maga is hírül vigye a történteket.”

 

FJ: Neked biztonságot ad, létszükséglet számodra, hogy leírtad a verseidet és megjelentek? Hogy a kötetből idézzek: „hogy biztosra menj, hogy tudd: már odabent vagy”?

 

MI: Épp ellenkezőleg. Biztonságot addig éreztem, amíg nem jelentek meg. Ha másképp lenne, nem harmincon túl debütáltam volna. Bár sokan személytelennek mondják, amiket írok, a megnyilatkozás velejárója a sebezhetőség. De épp ez az egyik szépsége bármilyen művészi létmódnak. A közlés ilyen szempontból fontos, nem vagyok a fióknak írogató típus, fontos nekem az olvasó, mert benne ér véget a vers.

 

FJ: Mit jelent nálad – egy ilyen fiatal embernél – hogy az emlékezés, emlékek, múlt, elmúlás (ráncok, barázdák, kihullott fogak stb) ilyen fontos szerepet kap a verseidben? Ennyire megérintett az elmúlás?

 

MI: Nem is annyira az elmúlás, mint a felejtés. A bennünk deformálódó idő. Ahogy emlékek eltűnnek, átszíneződnek, elhalványulnak, máskor meg hirtelen felszínre bukkannak váratlanul. Van egy furcsa, izgalmas mechanizmus, ahogy alakuló személyiségünk jelenidejével együtt a múltunk is folyton változik.

 

FJ: Az ellentétekben gondolkozást már korábbi interjúkban (pl. Kovács Flóra interjújában a TiszatájOnline-on) is kiemelték veled kapcsolatban. Én úgy látom, mint hogyha nem választanál két ellentétes dolog közül, hanem összerendelnéd őket és te a határmezsgyén, az átjáróban maradnál (pl. a Hüllők és izzók címének kötőszava, a „Neked az árok medence: nem határ, inkább állapot.” „Megbotlasz egy küszöbben.” „Ez az ostromlott torony a föld alatt épült,”) Minden mindennel összefügg?

 

MI: Egy történet attól jó, hogy nem egyoldalú. A világ maga határmezsgye, ezért az egyoldalúság szükségképpen szegényíti a közlést. Emberi alapélményem, hogy romlandó anyagból vagyok, de a fejem belelóg az égbe. Folyton a saját végességemmel szembesülök, miközben belém van kódolva az öröklét reménye, ami nélkül elgondolni, megnevezni egymáshoz viszonyítani sem tudnám ezeket a fogalmakat sem, hogy “örök” vagy “mulandó”. Ezt a mégis/mégse állapotot tudatosítani szerintem létkérdés. Felismerni a határaimat, hogy dolgozhassam rajtuk. Nézzük meg az Evangéliumot: az örök és végtelen Mindenható az én korlátolt, romlandó emberi formámat ölti magára, hogy észrevegyem, hogy újra kapcsolatba lépjen velem. Van-e ennél jobb, és ennél erősebb ellentétekkel dolgozó történet?

 

FJ: A fogalmak tárgyiasulnak, a tulajdonságaik felcserélődnek. Összezavarodott a világ?

 

MI: Pilinszky írja naplójában: “Két dolog nem ismeri a hierarchiát: az agresszió és a szeretet. A művészet a hierarchiák lebontásának funkciója.” Hiszem, a költészet jól sikerült, kegyelmi pillanatokban hozzá tud segíteni, hogy legalább repedésnyi résen bepillanthassunk a felszín rendje mögé. És ezzel segít elviselni az életet. Ezt csak a művészet tudja, és mint ilyen, pótolhatatlan.

 

Farkas Judit