Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...

Sipos Tamás verse

Furcsa ünnep / ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet / élem, amilyet éveken át terveztem. // Ahogy vége szakad az útnak, a gon- / dolataim is elszakadnak végül a vadaktól / és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem / még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és / elfogyna alólam az ismerős talaj.

 

 

Sipos Tamás 1992-ben született Budapesten, Tahitótfaluban nőtt fel. A PPKE BTK Lengyel nyelv és irodalom mesterszakának hallgatója, logisztikusként dolgozik. Versei és fordításai eddig a Jelenkorban, a Műút portálon, a Versumon és a Tiszatájban jelentek meg.

 

 

Egy másik élet

 

A gázra taposok. Eltűnik mögöttem

a már benzinkútként működő téesz.

Tótok már szokásaikban sem élnek itt.

A felhők mögül a visszapillantóban

egy tányér gulyásleves borul az ég

azúrkék abroszára és lassan elkezd

lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor

az ember a bevett nyugtatóira sem

gondol, mert a gondok vadászkutyákként

csörtetnek végig az égbolton az űzött

vadak nyomában.

 

Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is,

de bántani nem akarják őket. Az én

prédám most éppen az elviselhetetlen

előzékenységem, mely a századik

szívességből megjavított merevlemez

formájában imbolyog egy vasláncon

a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep

ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet

élem, amilyet éveken át terveztem.

 

Ahogy vége szakad az útnak, a gon-

dolataim is elszakadnak végül a vadaktól

és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem

még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és

elfogyna alólam az ismerős talaj.