Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...

Puskás Dániel versei

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra, / Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok, / De a falon megállt az óra. // Ha tudtam volna, lemegyek a boltba, / S elemet még időben kapok, / De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok, / S mindenki kint az úton beszorult egy pózba, / A téren is megállt az óra.

 

Puskás Dániel 1990-ben született Hatvanban. Költő, kritikus, műfordító. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának PhD-hallgatója. 2011-ben publikált először.

 

 

Szonettet írni nem lehet

 

 

Szonettet írni nem lehet.

Tizennégy sorba nem fér semmi se,

mert kell a rímből rengeteg,

figyelni a szótagokra, számolni, mind megvan-e.

 

Szonettben nem írhatsz szart se le,

csak belekezdesz, de ami fontos, az bennreked.

Mint egy dió, melynek csak héja van, de nincs bele,

nincs benne semmi se, zsákszámra törheted.

 

Ha szonettet írsz, ne számíts semmire,

legyen elhagyott zsákfalu, honnan busz nem indul semmi se,

legyen tévedés, melyről senki nem tehet.

 

Felesleges az egész, mire megírod, semmi lesz,

és a semmiért egészen meggebedsz,

mert szonettet írni kurvára nem lehet.

 

 

A falon megállt

 

A falon megállt az óra.

Ráng a mutató, mint egy levágott gyíkfarok,

Mint egy családi képen, mozdulatlan vagyok,

Legalább vagy három óta.

 

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra,

Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok,

De a falon megállt az óra.

 

Ha tudtam volna, lemegyek a boltba,

S elemet még időben kapok,

De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok,

S mindenki kint az úton beszorult egy pózba,

A téren is megállt az óra.