Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...

Puskás Dániel versei

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra, / Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok, / De a falon megállt az óra. // Ha tudtam volna, lemegyek a boltba, / S elemet még időben kapok, / De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok, / S mindenki kint az úton beszorult egy pózba, / A téren is megállt az óra.

 

Puskás Dániel 1990-ben született Hatvanban. Költő, kritikus, műfordító. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának PhD-hallgatója. 2011-ben publikált először.

 

 

Szonettet írni nem lehet

 

 

Szonettet írni nem lehet.

Tizennégy sorba nem fér semmi se,

mert kell a rímből rengeteg,

figyelni a szótagokra, számolni, mind megvan-e.

 

Szonettben nem írhatsz szart se le,

csak belekezdesz, de ami fontos, az bennreked.

Mint egy dió, melynek csak héja van, de nincs bele,

nincs benne semmi se, zsákszámra törheted.

 

Ha szonettet írsz, ne számíts semmire,

legyen elhagyott zsákfalu, honnan busz nem indul semmi se,

legyen tévedés, melyről senki nem tehet.

 

Felesleges az egész, mire megírod, semmi lesz,

és a semmiért egészen meggebedsz,

mert szonettet írni kurvára nem lehet.

 

 

A falon megállt

 

A falon megállt az óra.

Ráng a mutató, mint egy levágott gyíkfarok,

Mint egy családi képen, mozdulatlan vagyok,

Legalább vagy három óta.

 

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra,

Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok,

De a falon megállt az óra.

 

Ha tudtam volna, lemegyek a boltba,

S elemet még időben kapok,

De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok,

S mindenki kint az úton beszorult egy pózba,

A téren is megállt az óra.