Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...

Kovács Emőke versei

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.

 

Kovács Emőke 1990-ben született Sepsiszentgyörgyön. Komparatisztika–magyar szakon végzett Kolozsváron. Jelenleg Münchenben él, többek között fogyatékosokkal foglalkozik. A Határvidék műhely tagja, a FISZ tábor líraműhelyének résztvevője.

 

 

(dög)

 

egész héten nem ettél.

szerettem volna közelebb menni

a tábortűzhöz, amit a szoba közepén

gyújtottál.

 

lángokban

állt a mozdulatlanság köztünk.

vártam, hogy kinyújtsd a nyelved,

vártam, hogy érezzem az éhséged.

 

pár órára hagytalak magadra.

 

amikor visszajöttem,

túl késő volt:

csak csontokat találtam

egy porig égett tetthelyen.

 

 

(bálnákkal alszunk)

 

éber vagy. elképzeled, hogy nincs tested. sorokba rakod a test nélküli világ tárgyait. akváriumot rajzolsz köréjük: áthatolhatatlan. de akkor megjelenik a kis ember, az aranyhallal. tudod, hogy azért jött, minden nap azért jön, hogy a sorokból valami értelmeset követeljen: mondathalakat, hosszú értelem uszonyokkal. de az akváriumban nincs helye az aranyhalnak. az akváriumban bálna úszik és a bálna bordáiban eltemetett betűk ficánkolnak. nem ismered őket, nem ismered magad. sorokba rakod a test nélküli világ tárgyait. magad mellé helyezed a vergődő aranyhalat, a testében lakozó ikrákat, a valóság kegyetlenségét. visszaadod a kis embernek. már lefeküdhetsz.

 

(üveg)

 

egy széttört akváriumot találtam az asztala alatt. ez már a sokadik volt, mert most megéreztem a fájdalmat, ahogy takarítás közben felhasította a bőrömet. anyámnak akartam nevezni, a lefolyóba dobáltam a halak testét. amikor este hazajött, vacsorával vártam és lehalkítottam a kiéheztetett vízilények sikolyát.

 

 

(haltest)

 

olcsóbb volt egészben megvenni. kádba rakta és a hal tehetetlenül várta, hogy ismét kifogják. nem tudott megfordulni, egy pontot nézett a fürdőszoba plafonján. amikor felemelte, a pikkelyei ezüstté váltak, visszapattogtak a vízbe. az ezüst pénzérmék lemerültek a kád aljára. talán nem is tudta magáról, egészen a haláláig, hogy mennyire értékes.

 

 

(halfej)

 

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.