Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Fotó: Lukács Krisztina

Biró Erika versei

A felállókat érkezők váltják, / a geometrikus mederbe álmodott / patak csendjét hallgatják / a következő felhőig. / Vezeti tekintetüket a domb tetején álló / négy fa egyikének legfelső ágába / akadt papírsárkány szalagja.

Tizenöt

Egy bácsi kocog lefelé,     
a domb körül eltűnt a fű,
a tanösvényről a madarak.
Felülről kivehető
a botanikus kert alaprajza,
délelőtt a könyvek fölött
szemlélődni járnak. Amikor elbújik,
felszedelőzködnek, korán van
sál nélkül árnyékban.
A felállókat érkezők váltják,
a geometrikus mederbe álmodott
patak csendjét hallgatják
a következő felhőig.
Vezeti tekintetüket a domb tetején álló
négy fa egyikének legfelső ágába
akadt papírsárkány szalagja.
Tizenöt percenként fordulnak
napra a meztelen felületek.
A dombról megindul
egy papírgalacsin bukfencezve,
megáll, amíg a felhő átvonul,
megtörténnek a helycserék, a kutyák
szájukba veszik a labdákat,
a bácsi elindul felfelé.


Fsz. I/1.

Villamos helyén kamra,
padkán buszok torlódva,
megváltoznak az utcák.    
Két hinta lebeg
láncok és árnyék nélkül,
ugyanoda ül
a villanydróton a vadgalamb.
A fák törzse körül traktorgumi,
ereszcsatornából állandó zúgás,
egér rág óramű pontossággal
a fal biztonságában.
Bejárati ajtó csapódik
tompítás nélkül,
egymásnak feszülő remegések,
csillár leng,
a szomszéd ház körvonala a falon,
földszint alatt macskák átjárója.

Muskátliosztás

Lemarad előtted a kerület,
egy méter magasan vizes
házak fala,
háttal ülsz.
Reggeli sétáltatók,
küszöbön dohányzók,
biciklisek arcába bámulsz
parkoló autók között lépésben.
A közérdekű elnyomja,
hosszú hallgatások után
átsejlenek a csontok.
Lencsén a pára,
háttal egymásnak,
ázott bőrödön
légkondicionált levegő,
piktogramok,
elhúzható ablakon tiltás.
Kint kutyákon lógva
lódulnak, megállnak
tehetetlenül.
Felbuknak, félrenézel,
gócpontokra nehezedve
sajnálni tanulsz.
Póznákon karikák fölöttük,
a muskátlikat elhordták,
üres glóriák
földlabdák helyén.

Biró Erika 1987-ben született, Bélmegyeren nőtt fel, az egri Eszterházy Károly Főiskolán grafikusnak, a Szegedi Egyetemen tanárnak tanult. Jelenleg angolt tanít Budapesten, verseket 2018 óta publikál.