Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: fogascet express

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Fotó: Lukács Krisztina

Biró Erika versei

A felállókat érkezők váltják, / a geometrikus mederbe álmodott / patak csendjét hallgatják / a következő felhőig. / Vezeti tekintetüket a domb tetején álló / négy fa egyikének legfelső ágába / akadt papírsárkány szalagja.

Tizenöt

Egy bácsi kocog lefelé,     
a domb körül eltűnt a fű,
a tanösvényről a madarak.
Felülről kivehető
a botanikus kert alaprajza,
délelőtt a könyvek fölött
szemlélődni járnak. Amikor elbújik,
felszedelőzködnek, korán van
sál nélkül árnyékban.
A felállókat érkezők váltják,
a geometrikus mederbe álmodott
patak csendjét hallgatják
a következő felhőig.
Vezeti tekintetüket a domb tetején álló
négy fa egyikének legfelső ágába
akadt papírsárkány szalagja.
Tizenöt percenként fordulnak
napra a meztelen felületek.
A dombról megindul
egy papírgalacsin bukfencezve,
megáll, amíg a felhő átvonul,
megtörténnek a helycserék, a kutyák
szájukba veszik a labdákat,
a bácsi elindul felfelé.


Fsz. I/1.

Villamos helyén kamra,
padkán buszok torlódva,
megváltoznak az utcák.    
Két hinta lebeg
láncok és árnyék nélkül,
ugyanoda ül
a villanydróton a vadgalamb.
A fák törzse körül traktorgumi,
ereszcsatornából állandó zúgás,
egér rág óramű pontossággal
a fal biztonságában.
Bejárati ajtó csapódik
tompítás nélkül,
egymásnak feszülő remegések,
csillár leng,
a szomszéd ház körvonala a falon,
földszint alatt macskák átjárója.

Muskátliosztás

Lemarad előtted a kerület,
egy méter magasan vizes
házak fala,
háttal ülsz.
Reggeli sétáltatók,
küszöbön dohányzók,
biciklisek arcába bámulsz
parkoló autók között lépésben.
A közérdekű elnyomja,
hosszú hallgatások után
átsejlenek a csontok.
Lencsén a pára,
háttal egymásnak,
ázott bőrödön
légkondicionált levegő,
piktogramok,
elhúzható ablakon tiltás.
Kint kutyákon lógva
lódulnak, megállnak
tehetetlenül.
Felbuknak, félrenézel,
gócpontokra nehezedve
sajnálni tanulsz.
Póznákon karikák fölöttük,
a muskátlikat elhordták,
üres glóriák
földlabdák helyén.

Biró Erika 1987-ben született, Bélmegyeren nőtt fel, az egri Eszterházy Károly Főiskolán grafikusnak, a Szegedi Egyetemen tanárnak tanult. Jelenleg angolt tanít Budapesten, verseket 2018 óta publikál.