A kukoricagóré / az udvar gótikája. / Templom, a múlté. // Mi hull rá hószitálva?

Porszem

Porszemmel látni a port, mit köpönyegként forgat a holt,

mintha mennyét latolgatná, hová hatolt: egy már, egy még…

Tüzet, ha olt: csak a pernyét égeti át a folt,

mint lámpa a lepkét – a kirabolt égben nincsen mentség.

Óriásposzter

Mit akarsz a cinóber égtől a sóher

föld fölött? Egy kör, két kör… Forog csak. Múló hely és idő. Nem ér föl

hozzá a magasság, csak, mint egy érme, feldobott: fej vagy írás. Magas ég, mély föld: két óriásposzter.

Góré A kukoricagóré az udvar gótikája. Templom, a múlté.

Mi hull rá hószitálva? Egerek szellős háza,

ami körül felnősz, és elpereg sok évből lett ősz,

mint lemorzsolt kukoricaszemek, és végül csak az emlékek ultra- hangja marad veled:

csutka.