Semmi meg se moccan. / Csak én toporgok. Álmából / felzavart madár nyújtózkodik / odafent, az átfagyott harang pedig / óvatosan kondul, a távolodó / fényszórók nyomába int.

Tarts nyugatnak Ez csak az út. A 832-es út zaja. És a gépeké, melyek a földeket ostromolják a vaksötétben. A lámpáik előtt átkelő vadak és a rögök közül kibújó kövek titkos gyűjtemény darabjai. Végeznek hamar. Semmi meg se moccan. Csak én toporgok. Álmából felzavart madár nyújtózkodik odafent, az átfagyott harang pedig óvatosan kondul, a távolodó fényszórók nyomába int. Ma éjszaka látható Elhamarkodottság volna azt állítani, rendben van minden. A ház elől eltűnt az avar, ez talán valami. Parlagon áll a föld, és a tetőt javítani kell, de a diófa beteg ágai között tiszta éjszakán egy csillag erős fénye villan át. Bizakodást nem kelt parányi, színes sugara valahogy mégis a várakozás maga. Szemlélet A kétségbeesés mint egy keretből, kipattintja magát. Megszabadul a szóbeszédtől, és szemléletté válik, akár a szerelem. Passió Nagyobb elszántság kell átkelni az úton a szemközti fák oltalma alá, mint felkerekedni s eljutni messzi városokba. Akár a madarak, vigyázunk, hogy észrevétlenek maradjunk. Torzó Először a szem. Aztán a száj és a fogak. Körmök, betegek. A bőr apró elváltozásai. Megnyúló, sárga szövetek. Valami öregszik, valami marad. Az ujjak szelídsége, a szemöldök vonalai. Elalvás előtt a lélegzet szabályos hullámzásai, utána a fáradhatatlan idegek lármája, mely átdübörög hártyákon, csonton és húson, jóval a tartósítás megkezdése előtt. Takács Nándor 1983-ban született Móron. Költő, középiskolai tanár, a Műhely folyóirat szépirodalmi szerkesztője. Kolónia című verseskötete 2014-ben jelent meg a Napkút Kiadónál.