Ültünk azóta már nem létező padokon egyedül meg / többen is, lányok, fiúk, beszélgettünk vagy csak a csöndet // hallgattuk, azt a vidékit. Alig járt akkor autó ott, / néha egy-egy felturbózott Ladát láttunk, pangtak a boltok.

Felerészben Minden a föld meg az ég: egeként borul ránk felerészben. Minden az ég meg a föld: ege részben egész, pora készen. Porba a port beleszórja talán a nehéz meg a könnyű. Mennyire érzi? Kopár ma a téli fa, ága kötőtű. Régi a kert, az időtlen, az ősi, de új lehet árnya. Új napok fénye alatt nyara hullna, a lomb vele szállna. Ennyit a korról, amit gyerekkornak hívtunk. Megöröklik tőlünk a gyermekeink, ahogyan majd az égit, a földit. Hihető hazaút Ültünk azóta már nem létező padokon egyedül meg többen is, lányok, fiúk, beszélgettünk vagy csak a csöndet hallgattuk, azt a vidékit. Alig járt akkor autó ott, néha egy-egy felturbózott Ladát láttunk, pangtak a boltok. Szóltak azóta eltűnt sztárok nótái: slágere múltnak. Akkoriban jött divatba a rap. Sose régi az új nap. Elhihető hazaút heve égeti még ma a ködbe vont havazást, kihűlő parazsát szele összesöpörje! Hisz mire várna, ki eddig kivárta az őszt, a tavaszt is? Minden időszaka, minden futó hava jár neki addig. Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.