top of page

Kádes

2022. okt. 6.
2 perc olvasás

Az egyiptomi felhólyagosodott tenyeréből sütött az isten testmelege. Miriam még sosem látott ilyen közönnyel viselt fájdalmat. Miért tetted, bámult az összeégett bőrre.

 

(főnév) felszentelt hely 100 km-re Hebrontól délre;

 

itt halt meg Miriam, miután 38 éven át vándorolt a pusztában.

 

I.

 

Az egyiptomi némán állt egy agyagkorsóval a próféta sátra előtt.

 

Miriam unta a sivatagot, a szárazságot, a szagokat. Amikor észrevette őt, nem lepődött meg. Mióta mezítláb átsétált egy tenger fenekén, nehéz volt meglepni.

 

Mesélj nekem, kérte az egyiptomi,

 

és Miriam lábához tette a korsót.

 

Mély, forró akcentusa volt, akár a Nílus népének.

 

Miriam akkor már napok óta nem hallott emberi hangot: féltek tőle, ahogy Mózestől is. Jahve közelségétől mindenki félt.

 

Mit szeretnél tudni, kérdezte.

 

Meséld el az álmaidat, felelte az egyiptomi.

 

Miriam bólintott, fejében képek kavarogtak Kánaán fekete földjéről, dús szőlőfürtjeiről. Hirtelen kiszáradt a szája. Beleivott a korsóba; a víz poshadt volt és langyos.

 

Unta a sivatagot.

 

II.

 

Az egyiptomi kifésülte Miriam haját,

 

finoman szétválasztva az izzadtságtól összetapadt tincseket.

 

Mit láttál ma éjjel, kérdezte.

 

Rosszul aludtam, hazudta Miriam.

 

(Pusztaságot láttam, sarló alá hajló búzaföldeket. Öreg voltam és magányos, mint a beomlott kút. Egy aratót láttam, akinek érintése hűvös, mint az árnyék. A Nílus nyelvén beszélt, azt mondta, néped az én népem, Istened az én Istenem.)

 

Te miért jöttél ki Egyiptomból, kérdezett vissza.

 

A csontfésű egy másodpercre megakadt az őszülő hajban, majd siklott tovább. Az egyiptomi visszanyelte a választ.

 

(Kegyetlenebb istent kellett keresnem, mint Ámon Ré, olyat, aki vért fakaszt a Nílusból, csordákat és elsőszülötteket gyilkol a népéért. Próféta, te nem tudod, milyen könnyen válik az otthon szitokszóvá az erőszak nyelvein.)

 

Nem csak ti éltetek ott bezárva, felelte végül halkan.

 

III.

 

Az egyiptomi felhólyagosodott tenyeréből sütött az isten testmelege.

 

Miriam még sosem látott ilyen közönnyel viselt fájdalmat.

 

Miért tetted, bámult az összeégett bőrre.

 

Az egyiptomi behunyta a szemét. A Jahve tűzoszlopába tartott keze tompán, befelé lángolt. Megnyugtatta ez a fantomégés, a hatalom tapintható jelenléte.

 

Meg akartam érinteni az istened, felelte végül.

 

Miriam felnézett rá,

 

ki akarta mondani az igazságot, a tiszta és szégyentelen igazságot,

 

ehelyett Kánaán fekete földjéről, dús szőlőfürtjeiről beszélt.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Tóth-Bertók Eszter: Hazafelé

Megnézem, mennyi az idő, de mire elkezdeném kiszámolni, hány percem van a vezetésig, elfelejtem, mert meglátok egy nőt, aki pont úgy néz ki, mint én. Mintha ott állnék három méterre magamtól. Fél ór

 
 
Pásztor Andrea: Küszöb

regényrészlet Idegesnek tűnt, emiatt én is az voltam. A mellkasára tette a kezemet. Aztán kicsit odébb húzta a tenyerem. Meglepett, hogy a szüleim nem kérdezték, hova megyek, amikor Orsi bulijába in

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page