letépett bőrdarabokat gyűjtök az ölemben / megszáradnak és karcolják a combom / szaros macskaalmot főzök a balkonon / gondosan összecsomózva / nem csukom le a zongorafedelet / nem söpröm le a talpam mielőtt bemászok melléd / fenekem az ágyékodhoz tolom / és mintha aludnék / mélyeket szuszogok / behúzom a fejem a vállaim közé / jobban odaférj fölöttem egy másik lány szájához

megérkezés mostantól itt lakom nálad elhasznált levegőd vagyok borókaillatú friss ködös amit belélegzel szívbillentyűid elé húzom a zongoraszéket ringatózunk szuszogásunk ide-odájában hajad függönyöm reggelente homlokodról húzom el kell-e kabát ölelésed adod rám ne keljünk még fel

lekvárt eszek az ágyban levágott körmöket hagyok az étkezőasztal sarkán befőttesüveget az ágyamban alján lekvármaradék éjszakánként nyitva hagyom a szemem ottmaradok magamban elfelejtem leereszteni a vállam a kihűlt vizet a kádból letépett bőrdarabokat gyűjtök az ölemben megszáradnak és karcolják a combom szaros macskaalmot főzök a balkonon gondosan összecsomózva nem csukom le a zongorafedelet nem söpröm le a talpam mielőtt bemászok melléd fenekem az ágyékodhoz tolom és mintha aludnék mélyeket szuszogok behúzom a fejem a vállaim közé jobban odaférj fölöttem egy másik lány szájához nagystílű vagyok nem veszem észre hogy egymás lábát simogatjátok az asztal alatt csukva felejtem a szemem sokat pislogok szakadozva látlak éppen mindig mikor nem vagy benne valaki másban valahol ottfelejtelek a hétköznapokban az étkezőasztal sarkán testem fekszik melletted de már felkeltem belőled eresztettem magamnak egy kádnyi forró vizet és most lassan oldódom bele

plitvice 2018 ahogy a víz esik mekkora ünnep miért nem tudunk mi is ilyen szépek lenni miközben zuhanunk lefelé