Még nem láttam így, béke ily dús nem jutott! / A folyam saját édes akaratával suhan: / Drága Isten! maguk a házak mintha álmodnának; / Óriás szív nyugszik dobbanatlan némaságban.

Szépséges est Szépséges est, nyugalomba oldva, A szent idő halk, imába némuló Apáca, Áhítattól bénult; a széles naptányér Alámerül csöndjében, Mennyei béke üli a Tengert; Csitt! a hatalmas Lény éber, Szűntelen mocorgása Mennydörgő zajt kelt, múlhatatlant. Drága gyermek! drága Leány! ki itt jársz velem, Magas eszméktől szemre érintetlen, Ám természeted nem kevésbé isteni: Évhosszt Ábrahám keblén nyugszol; És a benső szentély imádnak kitárva: Isten úgyis Veled van, ha senki se látja. Felhőként kószáltam Magányos felhőként kószáltam Ki magast lebeg hegy s völgy felett, S váratlan, tömeget láttam Aranyló nárciszt, sereget; Tó mentén s fák alatt Szellővel libbenőt, táncosat. Folyvást, ahogy csillagok fénylenek És sziporkáznak a Tejúton, Úgy nyújtóztak véges-végtelen Öbölhosszt sávjukon: Egyetlen pillantásom tízezret lát, Billegeti fejük a virgonc tánc. Mellettük hullámok ropták, ám ők A csillanáson túltettek vigasságban: Lehetett is más, mint boldog a költő Ily bohó társaságban: Bámulva-bámultam, alig gondolón E látvány mily kinccsel ajándékozott. Hisz sokszor kanapémon elnyúlva Henye vagy tűnődő kedvvel, Benső szememben ők villannak: Ők magányom igaz üdve, És szívem gyönyörrel telik, Vele táncol sereg nárcisz. Szívem szökken Szívem szökken, ha meglátom Szivárványát az égnek: Mikor élni kezdtem így volt; Férfiként sincs máshogy; S legyen így, ha vén leszek, Vagy jobb, ha elveszek! Gyermek a Férfinek atyja; Hadd kívánom, napjaim kösse össze mindet természettől áhítat. A Westminster hídon, 1802. szeptember 3. Ékesebbel hencegni se bír e Föld: Lélektelen ki szótlan tovább állna, A látvány fensége elragad: A City kelmeként magára ölti épp A reggel varázsát; halk-cicomátlant, Hajók, tornyok, színházak és templomok Nyitottan mezőnek, égnek; Fénylő csillanás mind a füsttelen légben. Nap méltóbban nem kapaszkodott Hajnalpompában völgyre, sziklára, dombra; Még nem láttam így, béke ily dús nem jutott! A folyam saját édes akaratával suhan: Drága Isten! maguk a házak mintha álmodnának; Óriás szív nyugszik dobbanatlan némaságban. Tüneményes nő Tüneménye volt a gyönyörűségnek, Elsőre szemembe ekként szökött képe; Bájos jelenés, kit azért küldtek, Éke legyen e pillanatnak; Fénylő szeme alkonycsillag És alkonysötét barna haja is; Összes többi porcikáját Májuspercből, hajnalfényből mintázták; Táncoló forma, örömteli jelenés, Kizökkent, felkavar, kisért. Utóbb láthattam közelebbről Lélek biz’, ám Asszony is! Házias, ötletes és könnyed, Szűzies, szabad léptű; Arcán összefut édes emlék És mégoly édes, amit ígér; Nem különb Teremtmény, sem jobb se fortélya, Hogy elkerülje embersorsa jussa; Múló bánat, apró csel, hozsanna, feddő szó, évődés, csók, könny és mosolyok. Mára higgadt szemem látja Magát az érlökést a masinában; Lény, ki gondolatot lélegez Élet s halál közt a vendégszeren; Szilárd értelem, mértéktartó szándék, Kitartás, előérzet, erő és készség; Eszményi Asszony, nemes terv, Utasítson, csitítson, intsen; És mégis Lélek, oly sugárzó Mintha angyallal osztozna e ragyogáson.

Fordította: Villányi G. András William Wordsworth (1770–1850) angol romantikus költő. 1843-tól haláláig Anglia nemzeti költője. Villányi G. András az ELTE angol szakán végzett, majd Japánban töltött öt évet, Basó haikuját, illetve Szaigjót, a 12. századi buddhista szerzetes-költőt tanulmányozta a Kóbe Egyetemen, ahol MA-tézisét utóbbiból írta. Majd a „legnyugatibb” egyetemen Oxfordban folytatta japanisztikai kutatásait. Verset és prózát ír, fordít japánból, angolból. Saját válogatású és fordítású kötete – Zilált hajam és szomorú játékok – két századfordulós japán szerző tankáiból 2003-ban jelent meg (General Press). A papagáj meséi mesekönyve felnőttgyerekeknek 2011-ben (Fapadoskönyv). Tükröződések című verseskötetében (Scolar Kiadó 2011) Szaigjó vakáiból és saját költeményeiből, prózáiból alkotott dialógus-kollázst. 2005-től az évente megrendezésre kerülő Független Irodalmi Napok (FIN) tematikus kamara-versfesztivált szervezi. 2011-től a Szépírók Társaságának tagja. Versei, fordításai eddig az Ezredvég, ÉS, Hévíz, Mozgó Világ, Műhely, Nagyvilág, Napút, Új Forrás, Pannon Tükör, Pannonhalmi Szemle folyóiratokban és az ÚjNautiluson jelentek meg.