Takács Nándor: Elszakadás
Térdig álltunk a bányató vizében, hogy / naphalakat fogjunk puszta kézzel. A fák / alatt lányok álldogáltak, de nem minket / figyeltek. Idősebb fiúk közeledtek az úton, / feléjük nyújtogatták nyakukat. Kopjatok le, / mondták, mikor odaértek, s a gyökerek közt / rejtőzködő naphalak a mélybe úsztak.
1
(próba Betlehemben)
Késve érkeztünk a díszletek közé. A pap úgy megszorította kezünket, hogy sírva fakadtunk. Fogadást kötöttek Mária s az angyalok. József némán figyelt a sarokban. Amint meghallotta zokogásunk, eltűnt a díszletek mögött.
2
(színeváltozás)
Kagylóhéjakat gyűjtöttünk a parton. Egy férfi úszott a folyóban. Könnyű mozdulatait másodpercek alatt elvitte a víz. A kanyaron túlról furcsa dallamot hozott a szél, melyet nem nyomott el a hídon átkelő vonat dübörgése sem.
3
(árulók)
Térdig álltunk a bányató vizében, hogy naphalakat fogjunk puszta kézzel. A fák alatt lányok álldogáltak, de nem minket figyeltek. Idősebb fiúk közeledtek az úton, feléjük nyújtogatták nyakukat. Kopjatok le, mondták, mikor odaértek, s a gyökerek közt rejtőzködő naphalak a mélybe úsztak.
4
(kitalált történetek)
Későn jöttek értünk, hogy hazavigyenek. Az asszonyt, aki ránk vigyázott, kitalált történetekkel etettük. Sugdolózva léptek be az ajtón. Annyit értettünk, hogy nincs jól valaki. Loholtunk végig a sötét utcákon. Próbáltak megnyugtatni minket, mindhiába. Soha nem bántuk még jobban hazugságaink.
5
(elválasztás)
Szobánkba parancsolt egy hang az éjszakából. Aki menekülni próbált, elfogták mindannyiszor. Dermedten hallgattuk a dörömbölést. Hajnalban vigasztaló hangok szűrődtek be az ajtón, de az árnyakat az üvegmozaik mögött többé nem mertük megszólítani.

