hét fess törpe veszi körül, / és bár a nézőtérről senki sem látja Edithet, / a légkör nyugodt

A fenti tóban forrón áll a nap, a megállóban elvérzett villamos, a postás a sarkon önmagába fordul, indulás előtt megtorpan egy levél, kiáltás előtt megdermed egy fa, a plakátok hallgatnak, mozdulatlanok a fába ütött százasszegek. * Este elég sokat voltam ott, az asztalnál ültem, és néztem a cipőm, hogy túl tiszta volt, valószerűtlenül fehér, mintha nem is járkálnék, a cipőm sem érné a földet. * A másik teremben, azt mesélték, Edith ül, hét fess törpe veszi körül, és bár a nézőtérről senki sem látja Edithet, a légkör nyugodt, mert köztudott, hogy borzos locsogásukkal apró igyekezeteikkel, kicsi harapásaikkal, mindig feltámasztják. Repkő Ágnes 1978-ban született Nagyváradon. Jelenleg kiadványszerkesztőként dolgozik a helyi napilapnál. Versei, prózái a Helikon, a Látó, a Prae, a Várad, a KULTer és a Tiszatáj folyóiratokban jelentek meg.