Murányi Zita gyerekversei
Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. / Egy narancs növekedett a hasában, először
Este van
Este van, este van, mindenki motoszkál, anya még ott áll a teli mosogatónál. Apa elnyúlik a fotelben, nézi a meccset, azt ordítja, a bírónak otthonról elmentek. Öcsi fogat most, apa tarkóján kiugrik egy súlyos izomköteg, szanaszét görögnek a vízcsöppek. Mintha az esti ég vállára ömölne az arany, én még utoljára megfésülöm a hajam.
Születés
Tudtam, hogy két szülőből lesz egy gyerek, de nem tudtam, hogyan, csak, hogy este a legmélyebb sötétben, odébb tesznek egy kispárnát. Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. Egy narancs növekedett a hasában, először egészen kicsi volt, kerek és apró. Aztán hirtelen, mint egy hatalmas görögdinnye vagy egy gömb alakú űrhajó. Abból nőtt ki az öcsém keze meg a lába, aki már odabent emberi formát öltött. Mire megszületetett, a szüleimre is hasonlítani kezdett, de miért anyuból jött ki, ha apura sokkal jobban emlékeztet?
Homeless
Kiskutyát akartam, nagyon, ki lehet kötni a gangon, karácsony, szeretet, béke, valami mégiscsak kéne, valami amitől jobb lesz, apu a hóember homeless?

