Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bátyám és én halogatjuk az alvást

Ahogy futunk, a levegő előbb hűvös, majd ismét meleg, akár az óceánvíz, akár a bőrünk, amikor az izzadság

felszárad a délután forró szellőjében. Éjszaka van, épp csak, a kék

a lombkoronák fölött csillagokkal tűzdelt indigóvá válik az ég közepén.

A mezőn nehéz egymást látni. A denevérek a szürkületben rebbenő nyilak,

meggyűrik majd elsimítják a majdnem sötétséget, eltűntek a fák között.

Egész nyáron fák vettek körül minket. A lenyírt fű csonkjai súrolják lábfejünk.

Erény, 1969

A félig szétszedett hűtőszekrénydoboz kartonfalai között, a fehér lepedő mögött, amit sátrunk bejáratává alakítottunk, a bátyámmal a Jó természetéről beszélgetünk. Anyánk zenéje tölti be a házat, ride a painted pony let the spinning wheel spin, a lemezjátszó fedele nyitva maradt, ahogy akkor lehetett, amikor a napsárga falfesték bepöttyözte a Big Brother and the Holding Company Ball and Chainjének A-oldalát, de most nem Joplin füstös sikolya, hanem a Blood Sweat and Tears tölti be a házat, ya got no home…. A bátyám azt mondja, hogy ő Jobb, mint én, what goes up, amit nem tűrök, így harcolok vele, összeomlik a kartonvár, kezem az arcát nyomja, a szemét szorongatja, and show you, the colors, that are real, mondom a bátyámnak, hogy maradjon, nem akartam, de elmegy, fekete szemkötővel tér vissza, heteken át csak a világ felét issza be az íriszhártya.

Éjjel, Reggel és Egy Nappal

Később amikor a rendőrök lelökik őt a széles járdára a háztömb közepén álló utcai lámpa alatt, amely elsárgítja a lengyel templomot, ami megkondítja az órát, és ahol az autó az első menekülésnél a gyorséttermi eladónak átcsúsztatott rejtett üzenet után.

Később egy vékony törölköző alatt, döglegyek között egy bozótos strandon a táborhelyen túl, ahol meredek gödrökben éjjeli varangyokat fogunk, melyek kicsiny kezünkben mozdulatlanságba dermednek reggelre.

Később, amikor a nő arca sárga, nem is néz ki annyira rosszul.

Később, amikor a fiatal kecske meghal. Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik a vágóhíd padlóján a parasztház mögött, az öböl mellett, ahol rákok szaladgálnak a sekély vízben, zöld nádak nyugtató árnyékában.

Később, amikor az öcsénk zokog.

Később az erős nagynénénk házában egy reggelen és egy napon és egy reggelen, ahol nem találnak ránk.

Később, amikor a legkisebbet küldjük be, hogy keltse fel őt.

Sosem fogod

magad mögött hagyni ezt a napot: a repülőterek nem segítenek rajtad, egész óceánokat nyelnek el, városokat, melyek utcaneveit nem tudod kiejteni, melyek építészete elhallgattat, tátogva bámulod a tornyokat, bástyákat, középkori kőcsipkét, lebegő, öntött vízköpőket, folyókat, melyek színére nincs szavad, macskaköveket, melyek lábadba nyomják egyedüli valódi formájukat, hidakat, melyek csúcsán seregélyek zsonganak szentek szobrain, rezzenő testükkel szárnyal a bronz.

A szövegek eredeti megjelenési helye: North American Review, 2024; Crab Orchard Review, 2018; The Normal School, 2018; The Southern Review, 2020.

Murányi Zita (1982, Budapest) Bródy-díjas író, költő, 2024-27 között MMA ösztöndíjas. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végzett. Legutóbb megjelent kötete: Istenhez emelem az árnyékod (AB Art 2024), regénye On Mr. Darcy sofa (Innovie 2023). Publikált az ÉS-ben, Jelenkorban, Bárkában, Népszavában, gyerekversei jelentek meg a Felhőpárna, Aranysityak, Mondanivalók, Viszek egy szívet antológiákban.