azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Józanodás

‒ Eltűnt ‒ mondja Mar.

‒ Ki? ‒ böfögi Bél.

Alkoholszagú a lehelete.

Ketten ülnek az asztalnál, körülöttük részeg testek. Egyesek horkolnak, mások ébren nyögnek. Néhányan csendesek.

A kocsmában csaknem teljes sötétség honol. Egy ismeretlen forrású fény ad némi derengést, amelyben kivehetőek a tárgyak körvonalai.

− A kocsmáros.

− Ki?

− Aki töltött nekünk.

− Nem töltött nekünk senki.

Mar nyugtalanul néz körbe. Egyetlen tekintet sem találkozik az övével. Bél erőtlenül nézi az asztalon széthányt poharakat.

− De igen! Itt volt a kocsmáros, nem is olyan régen!

− Akkor itt volt. Bánom is én, mit hiszel.

Mar ingerülten ugrik fel.

− Ne szórakozz velem!

− Akkor ne próbálj meg hazudni magadnak.

Súlyos ütés zuhan Bél szeme alá, majd azonnal még egy. Bél megdermed a félelemtől, állja az ütéseket. Mar a nyakánál fogva felrángatja, és pár másodpercig ott tartja. Sárga fogsora gyűlölettel villan.

Visszaejti Bélt a székre.

− A pokolba veled. Én megyek.

Bél nem mond semmit. Újból maga elé mered.

Mar megragadja a poharát és a kijárat felé botorkál. Bél nem mozdul. Fölötte a falon régi ingaóra ketyeg. Az idegeire megy.

Mar alig lép kettőt, máris átesik egy horkoló részegen, ám sikeresen megkapaszkodik egy szék háttámlájában. Káromkodva vonszolja magát tovább. Néhány lépéssel később újból megbotlik. Reflexei ezúttal cserbenhagyják: elvágódik, rá egy asztal lapjára, ami beszakad alatta. Pohara összetörik, a szilánk felvágja a kézfejét.

‒ Csak fogadd el.

Mar erőlködve feltápászkodik. Jobbra-balra szédeleg, üvegeket ver le, fellök egy kiégett állólámpát, lefejeli a darts táblát.

Egy rángatózó alak kerül a lába elé. Hab bugyborékol a szájában, tágra nyílt szeme, mintha felpeckelték volna, a plafont fixírozza.

‒ Takarodj az utamból.

‒ Hagyd őt békén.

‒ Nem hallod, nyomorult? Takarodj az utamból!

‒ Mar!

Mar mérgében vesén rúgja a szenvedő alakot. Az lassan elernyed. Mar ökölbe szorult kezekkel áll felette egy darabig, majd észreveszi, hogy mellette egy balta fekszik. Megragadja, két marokra fogja, és céloz.

‒ Ne tedd!

Mar a halott arcába vágja a baltát.

‒ Te mocskos vadállat!

− Dögök vagytok mind!

Egy másik nyöszörgő részegbe vágja a baltát, majd egy harmadikba, közben tör-zúz, ami még áll, azt feldönti, ami még ép, azt szétrombolja, aki még szuszog, azt kivégzi, és közben egyre haragosabb, gyűlöli a kocsmát, amely előbb delíriummal bódította, majd visszataszította a hideg józanságba, ahol nincs más, csak ez a kurva sötét, meg a sok büdös részeg, tudom, hogy itt volt, tudom, hogy itt járt, az nem lehet, hogy én, hogy mi mindannyian, hogy ezt az egészet én, mi, nem, hazugság, ők mind hazudnak, át akarnak verni, gyilkosok, pusztuljon mind.

Ütemes kattogás zökkenti ki. Tik, tak, tik, tak. Mintha a dobhártyájába szúrna. Az órára néz. Kvarc, még egy aprócska harang is van benne. Az inga csillapíthatatlanul, a mechanikus szerkezet önkényével szemben tehetetlenül leng. Ide. Oda. Ide. Oda.

Mar felordít, és leveri a falról. Az csörömpölve hull darabokra, de a kattogás nem szűnik. Újabb csapásra emeli a baltát, de ahogy lendületet vesz, egyszerre minden erő elhagyja. Összeomlik. Ismét csend van a kocsmában.

‒ Most mi legyen?

‒ Baszd meg magad!

‒ Bél. Mondjad már!

‒ Mit akarsz?

‒ Jön értünk majd valaki?

holnap es holnap es holnap

2026. 02. 08., 01: 39

teso

?

szoval ebren vagy

amint latod

kerdezhetek valamit

na

mit csinaltal ma?

vagyis tegnap

erted

semmit

az agyat is alig hagytam el

a szoki doomscrolling

te

nagyjabol ezt

meg talan tul sokat gondolkodtam

az nagy hiba

hogy vagy amugy

megvagyok

Viki elvitte a cuccait

aha

ne is beszeljunk rola

meg mindig nem ertem

oh pedig szerinte tok egyertelmi

megunt

ennyi

de ez nem erv ez semmi

mondom hagyjuk is

csak ideges leszek megint

jobb is neked hogy egyedul vagy

ezt mondjuk nem igy latom

2: 03

szerinted lesz ebbol a kozos turabol valami

nem

lattad szinte senki sem reagalt az otletre

pedig pont annyira nincs semmi dolguk

mint nekunk

lehet jobb is

miert

te nem unod mar

mit

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

ertem mire gondolsz

ezt multkor akartam is emliteni a tobbieknek

hogy akkor inkabb maradjunk otthon

ha az este feleben csak bamulunk magunk ele

de amikor beszelgetunk sem jobb

nincs tema

mar annyi sem hogy mi tortent veled a heten

mondjuk altalaban „semmi” lenne a valasz

meg tudod mit vettem eszre

szerintem honapok ota semmin sem vitatkoztunk

persze mert senkinek sincs semmirol velemenye

„nem ram tartozik”

vagy van csak nem mondja ki

nem meri

vagy kozonybol

a lenyeg ugyanaz

zero konfrontacio

csak legyen egy bekes este

erofeszites nelkul

de en ezert nem tudok sekit hibaztatni

tanulnak dolgoznak minden bajuk van

en sem itelkezni akarok

csak ugy erzem hogy ez egy csapda

amibol nem tudunk kimaszni

hogy erted

rendszerszintu

nem egyeni problema

lehet hogy csak megvaltoztunk

nem hiszem

szerintem csak lekopott a maz

mindig ilyenek voltunk

ezert mondom hogy rendszerszintu

te nem erzed hogy hianyzik valami

dehogynem

2: 25

a vizsgaid hogy sikerultek

lattal mar negyedik stadiumu

hasnyalmirigy rakot

ertem

2: 42

melo milyen mostansag

minden este okot szolgaltat

egy pohar palinkanak

szep

egyenesen bubajos

3: 01

aludni meg szeretek

ezen jot kacagtam

4:00

nem birom

5: 11

valamikor lenne kedved egy sorhoz?