Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...

Kovács Újszászy Péter versciklusa

A rendelőben a kutyák / nyári délutánokat köhögnek fel. / Fűszálat álmodnak a padlócsempére. / Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, / és tenyerébe veszi mellső mancsukat. / Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, / de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. // A rendelőben a kutyák lázasak. / Mancsaikat fejszével ütötték le.

 


Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.


A rendelőben a kutyák
pokrócba bugyolálva fetrengenek. 
Egy szúrás, és megszűnik az izomgörcs.
Szétfoszlanak a bénulással járó kellemetlenségek.
A gazdák könnye és orrváladéka benedvesíti az ősz szőrszálakat.
Az injekció után a tű sem használható többet. 

 


A rendelőben a kutyák
csupaszok.
Sebesre harapják mellső lábukat.
A rühatkás fertőzés kérgesre szárítja a testet.
Hasukra fekélybolhák telepednek.
Beteg szemmel nézik a gyógyszeres szekrényt.

 


A rendelőben a kutyák
eszméletlenek. 
Mancsaikat a műtőasztal felületéhez erősítik.
Felvágják a hasfalat, 
hogy eltávolítsák a herét, a méhet, 
vagy azt a daganatot, ami ötszörösére növeli testtömegüket.
Lámpafényben stagnálnak a kimetszett herék.
Felületük szárazon csillog. 
Csak a tumorral feltörő genny folyik szét az asztalon.

 


A rendelőben a kutyák
bizalmatlanok.
Hathetes korukban megtanultak félni. 
Egy szemeteszacskó és néhány pár bakancs elég volt ahhoz, 
hogy csalódjanak az emberben.
Mindenkiben csak az erőt észlelik, 
aki a garázs oldalához csapja, 
majd vérző fejjel egy műanyag zsákba süllyeszti őket. 
Szemgolyójuk kidülledt, és lábszárcsontjaik a sokadik műtét után is rosszul forrtak össze.
Hátukon ott a rúgások nyoma. 
A szőr nem nő újra a forradásokon.

 


A rendelőben a kutyák
magukra piszkítanak 
és gennyesre súrolják felfekvéseiket.
Némelyiket a műtőasztal lábához kötik. 
Nem érdekli őket a védőgallér. 
Nem nyüszítenek, ha bőrük alá csúszik a tű.
Az infúzió beszúrótövise hidegen hagyja idegdúcaikat,
de annyi erejük még maradt, 
hogy két világ között is feszítsék a pórázt.

 


A rendelőben a kutyák
vakok.
Szemük smaragdzöld
hamvas árnyalatokkal.
A váróterem székei alatt lihegnek.
Érzik, ha föléjük hajolsz.
Értőn nyalogatják tenyered,
amíg el nem vezetik őket.

 


A rendelőben a kutyák
nyári délutánokat köhögnek fel.
Fűszálat álmodnak a padlócsempére.
Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, 
és tenyerébe veszi mellső mancsukat.
Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, 
de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. 

 


A rendelőben a kutyák 
lázasak.   
Mancsaikat fejszével ütötték le. 
Orrukba kúszik az altatógáz, 
de a hőemelkedés nem enyhül. 
Még érzik a baltafej hasítását.

 


A rendelőben a kutyák 
eltorzultak.
Terepjáró után kötötték őket.
Az orr összeroncsolódott.
Nyelvük kettészakadt. 
Bordáik közül az aszfalt
ledörzsölte a bőrt.
Medencecsontjuk eltörött.