Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...

Kovács Újszászy Péter versciklusa

A rendelőben a kutyák / nyári délutánokat köhögnek fel. / Fűszálat álmodnak a padlócsempére. / Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, / és tenyerébe veszi mellső mancsukat. / Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, / de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. // A rendelőben a kutyák lázasak. / Mancsaikat fejszével ütötték le.

 


Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.


A rendelőben a kutyák
pokrócba bugyolálva fetrengenek. 
Egy szúrás, és megszűnik az izomgörcs.
Szétfoszlanak a bénulással járó kellemetlenségek.
A gazdák könnye és orrváladéka benedvesíti az ősz szőrszálakat.
Az injekció után a tű sem használható többet. 

 


A rendelőben a kutyák
csupaszok.
Sebesre harapják mellső lábukat.
A rühatkás fertőzés kérgesre szárítja a testet.
Hasukra fekélybolhák telepednek.
Beteg szemmel nézik a gyógyszeres szekrényt.

 


A rendelőben a kutyák
eszméletlenek. 
Mancsaikat a műtőasztal felületéhez erősítik.
Felvágják a hasfalat, 
hogy eltávolítsák a herét, a méhet, 
vagy azt a daganatot, ami ötszörösére növeli testtömegüket.
Lámpafényben stagnálnak a kimetszett herék.
Felületük szárazon csillog. 
Csak a tumorral feltörő genny folyik szét az asztalon.

 


A rendelőben a kutyák
bizalmatlanok.
Hathetes korukban megtanultak félni. 
Egy szemeteszacskó és néhány pár bakancs elég volt ahhoz, 
hogy csalódjanak az emberben.
Mindenkiben csak az erőt észlelik, 
aki a garázs oldalához csapja, 
majd vérző fejjel egy műanyag zsákba süllyeszti őket. 
Szemgolyójuk kidülledt, és lábszárcsontjaik a sokadik műtét után is rosszul forrtak össze.
Hátukon ott a rúgások nyoma. 
A szőr nem nő újra a forradásokon.

 


A rendelőben a kutyák
magukra piszkítanak 
és gennyesre súrolják felfekvéseiket.
Némelyiket a műtőasztal lábához kötik. 
Nem érdekli őket a védőgallér. 
Nem nyüszítenek, ha bőrük alá csúszik a tű.
Az infúzió beszúrótövise hidegen hagyja idegdúcaikat,
de annyi erejük még maradt, 
hogy két világ között is feszítsék a pórázt.

 


A rendelőben a kutyák
vakok.
Szemük smaragdzöld
hamvas árnyalatokkal.
A váróterem székei alatt lihegnek.
Érzik, ha föléjük hajolsz.
Értőn nyalogatják tenyered,
amíg el nem vezetik őket.

 


A rendelőben a kutyák
nyári délutánokat köhögnek fel.
Fűszálat álmodnak a padlócsempére.
Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, 
és tenyerébe veszi mellső mancsukat.
Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, 
de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. 

 


A rendelőben a kutyák 
lázasak.   
Mancsaikat fejszével ütötték le. 
Orrukba kúszik az altatógáz, 
de a hőemelkedés nem enyhül. 
Még érzik a baltafej hasítását.

 


A rendelőben a kutyák 
eltorzultak.
Terepjáró után kötötték őket.
Az orr összeroncsolódott.
Nyelvük kettészakadt. 
Bordáik közül az aszfalt
ledörzsölte a bőrt.
Medencecsontjuk eltörött.