Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Kovács Újszászy Péter versciklusa

A rendelőben a kutyák / nyári délutánokat köhögnek fel. / Fűszálat álmodnak a padlócsempére. / Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, / és tenyerébe veszi mellső mancsukat. / Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, / de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. // A rendelőben a kutyák lázasak. / Mancsaikat fejszével ütötték le.

 


Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Általában verseket ír, de közölt már irodalomkritikát és műfordítással is próbálkozik.


A rendelőben a kutyák
pokrócba bugyolálva fetrengenek. 
Egy szúrás, és megszűnik az izomgörcs.
Szétfoszlanak a bénulással járó kellemetlenségek.
A gazdák könnye és orrváladéka benedvesíti az ősz szőrszálakat.
Az injekció után a tű sem használható többet. 

 


A rendelőben a kutyák
csupaszok.
Sebesre harapják mellső lábukat.
A rühatkás fertőzés kérgesre szárítja a testet.
Hasukra fekélybolhák telepednek.
Beteg szemmel nézik a gyógyszeres szekrényt.

 


A rendelőben a kutyák
eszméletlenek. 
Mancsaikat a műtőasztal felületéhez erősítik.
Felvágják a hasfalat, 
hogy eltávolítsák a herét, a méhet, 
vagy azt a daganatot, ami ötszörösére növeli testtömegüket.
Lámpafényben stagnálnak a kimetszett herék.
Felületük szárazon csillog. 
Csak a tumorral feltörő genny folyik szét az asztalon.

 


A rendelőben a kutyák
bizalmatlanok.
Hathetes korukban megtanultak félni. 
Egy szemeteszacskó és néhány pár bakancs elég volt ahhoz, 
hogy csalódjanak az emberben.
Mindenkiben csak az erőt észlelik, 
aki a garázs oldalához csapja, 
majd vérző fejjel egy műanyag zsákba süllyeszti őket. 
Szemgolyójuk kidülledt, és lábszárcsontjaik a sokadik műtét után is rosszul forrtak össze.
Hátukon ott a rúgások nyoma. 
A szőr nem nő újra a forradásokon.

 


A rendelőben a kutyák
magukra piszkítanak 
és gennyesre súrolják felfekvéseiket.
Némelyiket a műtőasztal lábához kötik. 
Nem érdekli őket a védőgallér. 
Nem nyüszítenek, ha bőrük alá csúszik a tű.
Az infúzió beszúrótövise hidegen hagyja idegdúcaikat,
de annyi erejük még maradt, 
hogy két világ között is feszítsék a pórázt.

 


A rendelőben a kutyák
vakok.
Szemük smaragdzöld
hamvas árnyalatokkal.
A váróterem székei alatt lihegnek.
Érzik, ha föléjük hajolsz.
Értőn nyalogatják tenyered,
amíg el nem vezetik őket.

 


A rendelőben a kutyák
nyári délutánokat köhögnek fel.
Fűszálat álmodnak a padlócsempére.
Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, 
és tenyerébe veszi mellső mancsukat.
Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, 
de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. 

 


A rendelőben a kutyák 
lázasak.   
Mancsaikat fejszével ütötték le. 
Orrukba kúszik az altatógáz, 
de a hőemelkedés nem enyhül. 
Még érzik a baltafej hasítását.

 


A rendelőben a kutyák 
eltorzultak.
Terepjáró után kötötték őket.
Az orr összeroncsolódott.
Nyelvük kettészakadt. 
Bordáik közül az aszfalt
ledörzsölte a bőrt.
Medencecsontjuk eltörött.