Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Fotó: Valuska Gábor

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...

Urbán Bálint versei

egy elfelejtett kontinens dallamain / érkezik a Kongó Király / a Guanabara-öbölbe // cupuaçu-fa koporsók / lebegnek a vízen körülötte // tetovált arcán a trópusok szomorúsága / kitátott szájából fekete ritmus ömlik / antropofág ordítása dübörög a dombokon // az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti // rikoltozó papagájok és majmok verik fel / a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek / a reszkető koloniális hús körül

 

Cittá dolorosa III.

 
Fortaleza, 1984

 
kitépett szervek lebegnek
a langyos véróceánban

homokba ásott holttestek a strandon

kiszáradt pálmafák árnyékában

indiángyerekek játszanak
levágott végtagokkal

meglékelnek egy koponyát
mint egy zöldkókuszt

remegő cukornádmezők között
gyarmati magányban
jön az arcnélküli Karneválisten
lábai előtt nyöszörögve hajolnak meg a kévék
nyomában az őrjöngő trópusi láz
az egyenlítő entrópiája

az utcákon
eldobott injekciós tűkön táncolva
kannibálok
várják a felszabadító
skizofréniát

az áldozat minden élőt felfal

mangófák lángoljatok
a feltartóztathatatlan nyárban

 

Rio de Janeiro, 1978

egy elfelejtett kontinens dallamain
érkezik a Kongó Király
a Guanabara-öbölbe

cupuaçu-fa koporsók
lebegnek a vízen körülötte

tetovált arcán a trópusok szomorúsága
kitátott szájából fekete ritmus ömlik
antropofág ordítása dübörög a dombokon
az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti

rikoltozó papagájok és majmok verik fel
a sikátorok húgyszagú csendjét
vérszívó kolibrik köröznek
a reszkető koloniális hús körül

a magasban sókristály és gyász
csapódik ki a kitárt kezű
betontestén

megdobban a gránitszív a görnyedt hátú dombon
felülről a város csak egy köpet
széttaposott mangó
gigantikus csótány
pókszabású

a szemétbe vájt urnákból előbújnak a rettegett arcnélküliek
hogy felzabálják a smaragdot izzadó Copacabánát
öt évszázados favela-fájdalmuk emléke
zsigerelőkéssel tér vissza beléjük

egy diftonguson keresztül lépni át
a feltétel nélküli rothadásba

kezdődik a karnevál
az utópikus test folyamatos
parúsziája

 

Urbán Bálint 1984-ben született, luzitanista irodalomár, műfordító, a brazíliai UECE oktatója.