Géczi János versei
- Részletek
- Írta: Géczi János
Létezik perc, amikor úgy szereti, / mint huszonnégy évesen. Pedig elmúlt / hatvan, de tapasztalatlansága / el nem avul. Egyszerre jár két idő / szerint, két szál virággal és két csókkal, / hogy elmondja, van pillanat, amikor / a tökéletest nem rombolja, mássá / sem alakítja, hogy valóra válik.
… nincs?
Azt a valakit, akit ingujjban
láthatok forgolódni napra nap
a galéria korlátja mentén
a beosztottjai irodaaj-
tói előtt, hol el-, hol felmerül-
ve a pillanatok mocskában, a-
kár néven is nevezhetem. Ő, a-
kit a dühe ugyan értelmez, de
meg nem magyaráz, a lánchoz szokott
ebet se a lánc alkotója. Má-
sik nézőpontból ránézve és el-
mondva, érzőgép, amelynek a dú-
lás a küldetése, ki testén oly-
kor holter-EKG-t visel, s aki
pontosan tudja, ki tűri a kö-
pést s ki pedig a rúgást. Nyelvállo-
mány. Testesíti a szenvedőt és a
szenvedést. Új felismeréseket
rögzít, hogy legitimálja bérmun-
káját. Ő az eszme, a káosz rend-
dé visszarendezője. Mielőtt
meghatározza, hogy miként marad-
jon továbbra is elgondolható,
beszédet váltok, ahonnan tisztán
látni, egyszerű széltoló. Bandi-
tája a mindenségnek. Van-e nyelv
másik, amely a szétgondolásá-
hoz vezet? Az, amely szükséges, hogy
elbontsa körüle azt, amely meg-
teremtette a létezését, mert
másban, mint e századelő magyar
nyelvében, ő nincs?
… válik.
Létezik perc, amikor úgy szereti,
mint huszonnégy évesen. Pedig elmúlt
hatvan, de tapasztalatlansága
el nem avul. Egyszerre jár két idő
szerint, két szál virággal és két csókkal,
hogy elmondja, van pillanat, amikor
a tökéletest nem rombolja, mássá
sem alakítja, hogy valóra válik.
Géczi János 1954-ben született Monostorpályiban. József Attila-díjas költő, író, képzőművész, egyetemi oktató.
