Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Kulcsár Árpád versei

az ember ül, és nézi a Szamost / legyek csapódnak ablaknak, szélvédőnek / kóbor kutyákat vadászik az úton a közrend / és kóbor embereket // az egyetlen helyi sorozatgyilkosra gondolok / hasonlított marlon brandóra és a / szőke női fejeket szerette / szétverni kalapáccsal // csak rombolás van meg a kísérlet / visszaállítani mindent a régire / árnyéképületek árnyaiba bújunk a nap elől / árnyaink árnyaiként

 

Kulcsár Árpád 1987-ben született Gyulakután. Költő, publicista, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen végzett irodalom és filozófia szakokon. Korábban az Echinox folyóirat, jelenleg a aszem.info kulturális portál szerkesztője. 2016-ban Communitas Ösztöndíjban részesült. Első kötete 2017-ben lát majd napvilágot, a FISZ gondozásában.

 

 

pogány mise a csertési holtak testi üdvéért

 

a változás évének vasfüggönyén

áramlik át a történet

a történet szövetén meg átvérzik halálotok.

 

de jó volt hinni még, hogy felmutat

s nem duplán temet el a kép.

 

habár a lencse kegyes: csoportos

esküvőt mutat

csak ágyékot fedő menyasszonyi ruhák

és vőlegényi talárok

a történelmi köztes, meztelenség félig szégyellése

most találnak ki egy színt, a lepedőfehért.

 

azóta évente összerogynak

az átlényegülést politikailag kutatva

különböző városok különböző főterein

ugyanazok  a fiatalok.

 

fekszem én is hajnali ötkor a kockakövek hűvösén

hagyom szemgolyómra száradni a zagyt

valaki jön majd, gombostűvel címkét szúr mellkasomra.

 

hogy lehet elhinni a csertési nőket?

holott bámuljuk alvadt melleiket.

kié volt a szem, amely fölállította a zagyszintesből

a halottakat? holott

a föléjük emelkedő hullámok súlya nyomja őket azóta is.

 

 

ne a ruhád

 

ne a ruhád, a tested vesd le

hagyd a fájdalmat játszani

hagyd, hogy fájjon az álom is

értsd, semmi nem kell, ami érkezésedkor lenni tudsz

hámuljon identitásod mint leégés után a bőr

hámulj le húsodig

 

tanú nélküli tárgy légy hideg

szemgolyóim elé vetett

halálodra légy kész, ha velem akarsz lenni

 

ne kereszt légy

az oltár a rajta fekvő a lesújtásra emelt kéz egyben.

 

 

kolozsvár búcsúzólag

 

az ember ül, és nézi a Szamost

legyek csapódnak ablaknak, szélvédőnek

kóbor kutyákat vadászik az úton a közrend

és kóbor embereket

 

az egyetlen helyi sorozatgyilkosra gondolok

hasonlított marlon brandóra és a

szőke női fejeket szerette

szétverni kalapáccsal

 

csak rombolás van meg a kísérlet

visszaállítani mindent a régire

árnyéképületek árnyaiba bújunk a nap elől

árnyaink árnyaiként

 

parkokban baszunk kullancs mászik

pinákba seggbe

hát ennyi van, nézni a szamost, leírni pina

hagyni betölteni az étert

önmagából kivetkőző pina vagy mi

 

kevés a víz, alig fér

aki belefullad az iszapba bele se férne egy

helyi balladába.