Bartók Imre – Sirokai Mátyás: Gondolkodók
- Részletek
Sirokai Mátyás montázsai Bartók Imre regénytrilógiájából
És az agyban, ebben a tizenkét hektárnyi, / ismeretlen inerciarendszerek szerint működő / proszekturális szivattyúhálózatban / egyre csak gyűlnek a gondolatok
Tizenkét hektár
Az idő aszimmetrikus viszonyba áll az élettel.
Minden információ a központi agyba süpped alá.
A sejtek molekulákat állítanak elő,
amelyek aztán veszettül pörögnek
az egymásba fonódó ellipszisek hurkaiban,
átvágnak a bendő sötét tundráin
és a vérkörök perzselő sivatagán,
hogy mielőbb az agyba érjenek.
Pánikbuborékok és megmagyarázhatatlan
vidámságposták zúgnak keresztül
a lepedékkel borított húsködön.
Emlékek százai villannak fel
egy izolálhatatlan pillanatra
a tudat paravánja előtt,
érzések születnek és válnak semmivé,
mielőtt felfoghatnák őket,
és közben a biológiai metronóm
csak kapkod ideoda,
jelezve egy korábban elképzelhetetlennek
tűnő vég egyre szomjasabb közeledését.
A biometrikus mutatók egyre kedvezőbbek,
az intelligenciahányados nő.
Új szervek fejlődnek, amelyek csak a felezési idő
után nyerik el létjogosultságukat.
És az agyban, ebben a tizenkét hektárnyi,
ismeretlen inerciarendszerek szerint működő
proszekturális szivattyúhálózatban
egyre csak gyűlnek a gondolatok,
amelyeknek majd a mélyből kibuggyanó
egyedek adnak hangot. Nevetése visszhangzik,
mint a lavina a hóhatáron,
noha nincsenek dombok, fák többé,
hogy visszaverjék a hangját.
Hány emelet
Hány emelet még a szánalom hófödte csúcsáig?
Hány emelet fölfelé?
Hány lépcső még a vigasztalás napkorongjáig?
Hány lépcsőfok az ég korgó gyomráig?
Hány emelet a megbánás varázstölgyéig?
Yggdrasil ontjae értünk kérgének nedveit?
A szem akkor is lát, ha be van csukva.
Mert a fejemben lakozó szerv álmatlan.
A menny kutyái némán várakoznak.
Ők az odakint.
A pokol vérebei csorgatják nyáluk.
Innen hát a csöpögés.
A pokol vérebei az idebent
A bivaly
Minden gondolat fertőzés.
Minden következtetés mutáció.
A szillogizmusok egy epidémia kezdetei.
Ha lehunyod a szemed, mit látsz?
Látod a szétrebbenő dedukciókat?
A szárnyaszegett, semmit sem bizonyító
érvek sorozatát a létező nélküli lét világtalan fövenyén?
Egy órát látsz, amelynek
már nincsenek mutatói.
Egy esőáztatta rétet látsz,
és a rét közepén egy ketrecet.
A ketrecben egy bivalyt.
Az állat csak fújtat és fújtat,
de nem tud kitörni. Napszakok
és évszakok metszéspontján
lógatod a lábad, és fülelsz a föld
repedéseiből békésen kiözönlő bogarakra.
Figyeled a csúszómászók
lomha, ráérős migrációját,
miközben odafönt az újabb és újabb égitestek
egyre csak dalolnak hozzád.
Aztán a csillagok eltűnnek,
egyik a másik után, ahogy felkel a Nap,
ahogy az ég akvamarinja fölé borul,
és rajta, mint egy karácsonyi katalóguson,
legöngyölődnek a kiporciózott szinekdokhék,
és megjelenik a bivaly. A ketrec sehol,
az állat szabadon állt előtte, láncai és béklyói
nélkül, és néz rád nagy, kidülledt, véres szemével.
Bartók Imre 1985-ban született Budapesten. Író, kritikus, esztéta, Rilke és Celan művészetéről írt kismonográfiák szerzője. Fém című első prózakötete 2011-ben látott napvilágot a Kalligram Kiadó gondozásában. Regénytrilógiájának befejező része A kecske éve címmel jelent meg 2015-ben, a Libri Kiadónál.
Sirokai Mátyás 1982-ben született Tapolcán. Költő, zenész, a beat tanúja. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ütőhangszer szakán diplomázott. Három kötete jelent meg: Pohárutca (JAK+Prae.hu, 2008), A beat tanúinak könyve (Libri, 2013), A káprázatbeliekhez (Libri, 2015). A Lelkigyakorlatok világirodalmi versblog és a Beat Hotel (a vs.hu irodalmi rovata) szerkesztője.
