Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
Fotó: Pályi Péter

Endrey-Nagy Ágoston versei

Körben ültök, tekintetetek a tintahalaké. / Megosztandó mélytenger. / A semmitmondás oszló cápatetem, / cafatjai a mondatokba sodródnak.


Kalüpszó

 
Égő gumiabroncsokkal álmodik.
Nehéz röptű vízimadarakkal,
ahogy befesti fehér tollukat a korom.
Sűrű szagok a sziget fölött.
Felriad, lemegy a fövenyre, virradatig sétál.
 
Türelmesen figyel egy üdítősdobozt,
ahogy a hullámokon a parthoz hintázik.
Közben próbál visszaemlékezni az álmára:
csak a valószínűtlenül fekete víztömeg jut eszébe,
cserzett bőrén végigfut a hideg.
Elmegy gyümölcsöt keresni.

A közeli bozótban rátalál egy útikönyvre;
Amazóniáról szól, egy turistacsoport hagyhatta itt.
Belelapoz, és bár nem ismeri a nyelvet,
elámul az érintetlen, mélyzöld lombtajtékok
és sosem látott rovarok fényképein.
Hazaviszi, bedugja párnája alá,
hogy ezután elkerüljék a rossz álmok.


Carabus coriaceus

A pupillád önállósodik, látszik mohósága.
Befalná a fél világot.
Mészhéjat épít maga köré a nap.
A dombok, mint óriás csigaházak, ránk gördülnek.
 
Mindig felébredek, amikor meglátom magam.
Nyálas a párnád, hajadban salátadarab.
Ez a szoba boncasztalon ásító hasüreg,
mi a fölöslegessé vált szervek mögött
a diszkrét bomlás dala vagyunk.
 
Valami minden éjjel megérkezik,
kirángatja érzékeny, puha emlékeim a hidegre,
és fekete csáprágóival szaggatni kezdi.
Ilyenkor álmomban beszélek, radula, mész, aszfalt.
 
Felemelsz a földről, szeretni próbálod a héjat.
Az egyetlen észszerű megoldás, ha lehunyt szemmel
várod, hogy újra megjelenjen, és megkéred,
öklendezze vissza a héjba azt,
amit egyszer odaadtam neki.

A nyílt víz elhallgatása

Az elfojtás privilégiuma lüktet halántékodon.
Szemeidről nem akarod lekaparni a fátylat,
jótékony homályt borít minden arckifejezésre.
Próbáld meg eltalálni, meddig
nem kényszer a megszólalás,
azután kezdődik felsőbbrendűséged.

Körben ültök, tekintetetek a tintahalaké.
Megosztandó mélytenger.
A semmitmondás oszló cápatetem,
cafatjai a mondatokba sodródnak.
 
Számolj vissza a kínos csendtől,
és amikor hirtelen hűlni kezd a víz,
kidagadó erekkel és vörösödő fejjel,
irányvesztett halrajokkal koponyádban,
murénák rándulásaival gerinced mentén,
tengeri liliommal a gégédben,
ami rég túlnőtte a rendelkezésére álló helyet,


Endrey-Nagy Ágoston 2002-ben született Móron, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig többek között a Hévíz, a Műút, a Helikon és az Irodalmi Szemle publikálták, valamint az Umami és Lehetnék bárki antológiák.