Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Fotó: Pályi Péter

Endrey-Nagy Ágoston versei

Körben ültök, tekintetetek a tintahalaké. / Megosztandó mélytenger. / A semmitmondás oszló cápatetem, / cafatjai a mondatokba sodródnak.


Kalüpszó

 
Égő gumiabroncsokkal álmodik.
Nehéz röptű vízimadarakkal,
ahogy befesti fehér tollukat a korom.
Sűrű szagok a sziget fölött.
Felriad, lemegy a fövenyre, virradatig sétál.
 
Türelmesen figyel egy üdítősdobozt,
ahogy a hullámokon a parthoz hintázik.
Közben próbál visszaemlékezni az álmára:
csak a valószínűtlenül fekete víztömeg jut eszébe,
cserzett bőrén végigfut a hideg.
Elmegy gyümölcsöt keresni.

A közeli bozótban rátalál egy útikönyvre;
Amazóniáról szól, egy turistacsoport hagyhatta itt.
Belelapoz, és bár nem ismeri a nyelvet,
elámul az érintetlen, mélyzöld lombtajtékok
és sosem látott rovarok fényképein.
Hazaviszi, bedugja párnája alá,
hogy ezután elkerüljék a rossz álmok.


Carabus coriaceus

A pupillád önállósodik, látszik mohósága.
Befalná a fél világot.
Mészhéjat épít maga köré a nap.
A dombok, mint óriás csigaházak, ránk gördülnek.
 
Mindig felébredek, amikor meglátom magam.
Nyálas a párnád, hajadban salátadarab.
Ez a szoba boncasztalon ásító hasüreg,
mi a fölöslegessé vált szervek mögött
a diszkrét bomlás dala vagyunk.
 
Valami minden éjjel megérkezik,
kirángatja érzékeny, puha emlékeim a hidegre,
és fekete csáprágóival szaggatni kezdi.
Ilyenkor álmomban beszélek, radula, mész, aszfalt.
 
Felemelsz a földről, szeretni próbálod a héjat.
Az egyetlen észszerű megoldás, ha lehunyt szemmel
várod, hogy újra megjelenjen, és megkéred,
öklendezze vissza a héjba azt,
amit egyszer odaadtam neki.

A nyílt víz elhallgatása

Az elfojtás privilégiuma lüktet halántékodon.
Szemeidről nem akarod lekaparni a fátylat,
jótékony homályt borít minden arckifejezésre.
Próbáld meg eltalálni, meddig
nem kényszer a megszólalás,
azután kezdődik felsőbbrendűséged.

Körben ültök, tekintetetek a tintahalaké.
Megosztandó mélytenger.
A semmitmondás oszló cápatetem,
cafatjai a mondatokba sodródnak.
 
Számolj vissza a kínos csendtől,
és amikor hirtelen hűlni kezd a víz,
kidagadó erekkel és vörösödő fejjel,
irányvesztett halrajokkal koponyádban,
murénák rándulásaival gerinced mentén,
tengeri liliommal a gégédben,
ami rég túlnőtte a rendelkezésére álló helyet,


Endrey-Nagy Ágoston 2002-ben született Móron, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig többek között a Hévíz, a Műút, a Helikon és az Irodalmi Szemle publikálták, valamint az Umami és Lehetnék bárki antológiák.