Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Fotó: Pályi Péter

Endrey-Nagy Ágoston versei

Körben ültök, tekintetetek a tintahalaké. / Megosztandó mélytenger. / A semmitmondás oszló cápatetem, / cafatjai a mondatokba sodródnak.


Kalüpszó

 
Égő gumiabroncsokkal álmodik.
Nehéz röptű vízimadarakkal,
ahogy befesti fehér tollukat a korom.
Sűrű szagok a sziget fölött.
Felriad, lemegy a fövenyre, virradatig sétál.
 
Türelmesen figyel egy üdítősdobozt,
ahogy a hullámokon a parthoz hintázik.
Közben próbál visszaemlékezni az álmára:
csak a valószínűtlenül fekete víztömeg jut eszébe,
cserzett bőrén végigfut a hideg.
Elmegy gyümölcsöt keresni.

A közeli bozótban rátalál egy útikönyvre;
Amazóniáról szól, egy turistacsoport hagyhatta itt.
Belelapoz, és bár nem ismeri a nyelvet,
elámul az érintetlen, mélyzöld lombtajtékok
és sosem látott rovarok fényképein.
Hazaviszi, bedugja párnája alá,
hogy ezután elkerüljék a rossz álmok.


Carabus coriaceus

A pupillád önállósodik, látszik mohósága.
Befalná a fél világot.
Mészhéjat épít maga köré a nap.
A dombok, mint óriás csigaházak, ránk gördülnek.
 
Mindig felébredek, amikor meglátom magam.
Nyálas a párnád, hajadban salátadarab.
Ez a szoba boncasztalon ásító hasüreg,
mi a fölöslegessé vált szervek mögött
a diszkrét bomlás dala vagyunk.
 
Valami minden éjjel megérkezik,
kirángatja érzékeny, puha emlékeim a hidegre,
és fekete csáprágóival szaggatni kezdi.
Ilyenkor álmomban beszélek, radula, mész, aszfalt.
 
Felemelsz a földről, szeretni próbálod a héjat.
Az egyetlen észszerű megoldás, ha lehunyt szemmel
várod, hogy újra megjelenjen, és megkéred,
öklendezze vissza a héjba azt,
amit egyszer odaadtam neki.

A nyílt víz elhallgatása

Az elfojtás privilégiuma lüktet halántékodon.
Szemeidről nem akarod lekaparni a fátylat,
jótékony homályt borít minden arckifejezésre.
Próbáld meg eltalálni, meddig
nem kényszer a megszólalás,
azután kezdődik felsőbbrendűséged.

Körben ültök, tekintetetek a tintahalaké.
Megosztandó mélytenger.
A semmitmondás oszló cápatetem,
cafatjai a mondatokba sodródnak.
 
Számolj vissza a kínos csendtől,
és amikor hirtelen hűlni kezd a víz,
kidagadó erekkel és vörösödő fejjel,
irányvesztett halrajokkal koponyádban,
murénák rándulásaival gerinced mentén,
tengeri liliommal a gégédben,
ami rég túlnőtte a rendelkezésére álló helyet,


Endrey-Nagy Ágoston 2002-ben született Móron, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig többek között a Hévíz, a Műút, a Helikon és az Irodalmi Szemle publikálták, valamint az Umami és Lehetnék bárki antológiák.