Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Gergely versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Limbó Hintó

Fotó: Fejes Márton

Most, hogy járműtulajdonossá válok, eldöntöttem, hogy vállalkozni fogok – haladjunk a korral –, és Pityuval közösen csapatjuk majd az utakon. Szóval, modernizálunk. Megyünk az úri negyedbe, szekérrel. Nem is hinné el senki, mi mindent kidobnak a naccságák. Mi meg begyűjtjük, de most már majd ipari mértékben, nem csak úgy kicsiben. A hasznos limlom megy a zsibire, eladjuk. 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ideje a megbecsülésnek - Lapszemle irodalmi folyóiratok december és januári lapszámaiból

Montázs: SZIFONline

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdtek kavarogni bennem, melyeknek közös pontjaként tűnt fel a talán folyóiratszemlébe nem illő illetlen kérdés, hogy mi az, ami hiányzik?

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

Bővebben ...
Költészet

Majláth Ákos versei

Fotó: Gyéresi Orsolya

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Bővebben ...
Fotó: Tick Zsófia

Nádasdi Gyöngy Éva versei

Egy akt csak akkor hiteles, / ha az alkotó tárgyként tekint az élőkre, / a tárgy nem növeszt kopoltyút, / mikor a vízbe nyomod / nem reméli a kitépett / karoktól az evezést.


 J.
A.-nak, álmatlanságra

Drótkötéllel születtünk,
kerítésnek neveltek fel,
te tudtad,
a városban vasízű a levegő,
fellélegezni a hegyeket szokás.

Proletár gyomrokban
tiszavirágok köröznek.
Egy napig él az éhség,
két hétig lyukas hangokon koplalunk.

Pokoljárás idején nincs bűntudat az élőkben,
felélesztetted a kijárókat,
tudják meg,
hogy már ölni sem érdemes.

Megtanítottál levegőt venni a föld alatt,
bányász arcáról lekaparni a szenet,
gyémántokat morzsolni a tóba.

Aszfaltpuha testekké leszünk,
tisztasággal próbáljuk kitölteni a hézagokat,
mocsárrá mormoljuk a bányákat,
kiútra emelt kezünk sárba ragadt kézrándulás.

Költővagybűnösvagykommunistavagytolvajvagy
annyi jelző,
nem látni a port,
amiből búrákat formáztál körénk,
hogy megláthassuk
a felkötött gyilkosok mögött a fákat.

 

Aktonómia

Emlékszem, bálnába ragadtál
még a rekedt hangú messiások,
a meg-megakadó kőzetlakók előtt.
Én formáztalak sivatagba kergetett jóslatokból,
majd baromként birtokoltalak.
Ajkaidat parancsomra nyitottad ki a földnek,
mely később megnyílt előtted,
hogy visszaadja a gyökerek kegyelmét.
Most bocsánatodért felszakítottam a vízfelszínt,
külső héjad kifektettem a partra.
Gyere ki hozzám,
legyünk újra megformázhatatlanok.

Most alkoss újjá,
a modell többé nem kívánja az alkotót,
az alkotó nem kívánja a modellt.
Egy akt csak akkor hiteles,
ha az alkotó tárgyként tekint az élőkre,
a tárgy nem növeszt kopoltyút,
mikor a vízbe nyomod
nem reméli a kitépett
karoktól az evezést.


Kifordítottalak többször is, tudom.

Közönyöd testté formálta bennem azt,
ami egy hangot sem nyom az orgánumban,
mégis forrásokat fakaszt a mélyben.
Te nem érted a határok működését.

Sosem akartalak kifakasztani.

A sajnálat miatt öröklődik a fulladás.


Nádasdi Gyöngy Éva 2000-ben született Debrecenben, de nem vallja magát az új generáció tagjának. Média és kommunikáció szakon tanul elektronikus sajtó szakirányon a Szegedi Tudományegyetemen. Az f21.hu és a Nincs online folyóirat újságírója. Versei jelentek meg a Műút online portálján és a Pannon tükör - Hévíz közös számában. Részt vett a SZIFONline Vándorló Írólaborán.