Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Fotó: Valuska Gábor

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Fotó: Tick Zsófia

Nádasdi Gyöngy Éva versei

Egy akt csak akkor hiteles, / ha az alkotó tárgyként tekint az élőkre, / a tárgy nem növeszt kopoltyút, / mikor a vízbe nyomod / nem reméli a kitépett / karoktól az evezést.


 J.
A.-nak, álmatlanságra

Drótkötéllel születtünk,
kerítésnek neveltek fel,
te tudtad,
a városban vasízű a levegő,
fellélegezni a hegyeket szokás.

Proletár gyomrokban
tiszavirágok köröznek.
Egy napig él az éhség,
két hétig lyukas hangokon koplalunk.

Pokoljárás idején nincs bűntudat az élőkben,
felélesztetted a kijárókat,
tudják meg,
hogy már ölni sem érdemes.

Megtanítottál levegőt venni a föld alatt,
bányász arcáról lekaparni a szenet,
gyémántokat morzsolni a tóba.

Aszfaltpuha testekké leszünk,
tisztasággal próbáljuk kitölteni a hézagokat,
mocsárrá mormoljuk a bányákat,
kiútra emelt kezünk sárba ragadt kézrándulás.

Költővagybűnösvagykommunistavagytolvajvagy
annyi jelző,
nem látni a port,
amiből búrákat formáztál körénk,
hogy megláthassuk
a felkötött gyilkosok mögött a fákat.

 

Aktonómia

Emlékszem, bálnába ragadtál
még a rekedt hangú messiások,
a meg-megakadó kőzetlakók előtt.
Én formáztalak sivatagba kergetett jóslatokból,
majd baromként birtokoltalak.
Ajkaidat parancsomra nyitottad ki a földnek,
mely később megnyílt előtted,
hogy visszaadja a gyökerek kegyelmét.
Most bocsánatodért felszakítottam a vízfelszínt,
külső héjad kifektettem a partra.
Gyere ki hozzám,
legyünk újra megformázhatatlanok.

Most alkoss újjá,
a modell többé nem kívánja az alkotót,
az alkotó nem kívánja a modellt.
Egy akt csak akkor hiteles,
ha az alkotó tárgyként tekint az élőkre,
a tárgy nem növeszt kopoltyút,
mikor a vízbe nyomod
nem reméli a kitépett
karoktól az evezést.


Kifordítottalak többször is, tudom.

Közönyöd testté formálta bennem azt,
ami egy hangot sem nyom az orgánumban,
mégis forrásokat fakaszt a mélyben.
Te nem érted a határok működését.

Sosem akartalak kifakasztani.

A sajnálat miatt öröklődik a fulladás.


Nádasdi Gyöngy Éva 2000-ben született Debrecenben, de nem vallja magát az új generáció tagjának. Média és kommunikáció szakon tanul elektronikus sajtó szakirányon a Szegedi Tudományegyetemen. Az f21.hu és a Nincs online folyóirat újságírója. Versei jelentek meg a Műút online portálján és a Pannon tükör - Hévíz közös számában. Részt vett a SZIFONline Vándorló Írólaborán.