Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Fotó: Fárizs Mihály

Csütörtök éjjel

az istentelen hideg pályaudvarok Istene, / az elvetélt csecsemők Istene / az igazi nevem                 senki sem ártatlan, tudod, tudod? nem / baj         a te puha, fehér testedet nehéz megfogni, de majd / magamhoz veszlek

 

           itt a gonosz
mindenütt Budapesten, nem érzed? nem hallod a lelkek
visítását a falakól, a földből?         nem
baj        most elmegyek, elmegyek haza, már kétezer éve otthon kéne lennem,
látod, itt nem maradhatok              megyek a tévétoronyhoz, felmászok
a legmagasabb hegyre, lefekszem, betakarózom       minden másként
lesz, ha már nem leszek, ezt ne
felejtsd el, itt minden megváltozik, tudod, tudnod kell, hogy
a két szemem a csillagos ég, a két kezem a világ tartópillére, a lábam a kígyó
fején tapos          a testem a mindenség teste, kivetem magamból mind
a gonosz lelkeket               tudod, elhiszed?             nem
baj         ne felejtsd el, itt minden másként lesz, ha már nem leszek, akiket
szeretsz, elveszíted mind, ne félj, felveszem őket
magamhoz veled, velem lesztek ott            tudod, ki vagyok, tudod
a nevemet?                   Jézus Krisztus Atya Úristen
vagyok, a halál igaz
Istene, a fagyhalál Istene, a májrák és a magány Istene, a
kurvák Istene, az utcán üvöltő idióták Istene, a töpörödött,
hullott hajú, ezer csapással megvert hajléktalan nők Istene,
az istentelen hideg pályaudvarok Istene,
az elvetélt csecsemők Istene
az igazi nevem                 senki sem ártatlan, tudod, tudod? nem
baj         a te puha, fehér testedet nehéz megfogni, de majd
magamhoz veszlek                        kiveti majd a testem a gonoszt, a lelkek, amíg
itt aludtam, majdnem kitépték a karomat                kínoztok
lányaim, bántotok, fiaim, újra meg fogtok ölni! majd
meglátod, eljön a húsvét majd meglátod, minden másként lesz,
megváltozik itt minden, ha már otthon leszek –
Szorosan átölelt, könnyei áttörlődtek az arcomra, kezében még ott szorongatta
az ötezrest.
Azután eljöttek érte, és magukkal vitték.

 

 

Réder Ferenc az ELTE BTK anglisztika szakos hallgatója. Pusztazámoron és Budapesten él. Olvas, ír, fordít.