Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Fotó: Balassa Tamás

És mondá a Föld ura

Felette a világoskék levegőeget, / kin fehérfodrú felhőket hajt a szél, / ki éltető levegő tárháza, / füsttel, korommal feketítettem be, / atomfelhőkkel betegítettem meg, / midőn Hönirtől értelmet kaptam és megtanított járni is engem.


Én, Ask a kőrisfa és Embla a kicsi szilfa tiszta formája,
kibe életet lehelt Odin, az első óriás,
az istenek dicső útja helyett a Földbolygót pusztítottam el.
Yggdrasilt, a világfát,
ki összekötötte az alvilágot Asgarddal,
tisztította a levegőt,
fészkelő helye volt az énekesmadaraknak,
búvóhelye volt az apró állatoknak,
védelmezett a nap tűző sugaraitól.
Gőgömben örökös áldozatnak tekintettem
és harci baltámmal elvágtam gyökerétől.
Felette a világoskék levegőeget,
kin fehérfodrú felhőket hajt a szél,
ki éltető levegő tárháza,
füsttel, korommal feketítettem be,
atomfelhőkkel betegítettem meg,
midőn Hönirtől értelmet kaptam és megtanított járni is engem.
Ártó vegyszerekkel, szennyezett iszappal mérgeztem a Föld talaját,
a bolygó felszínét és mélyét,
a folyók zuhogó völgyeit,
a csobbanó tavakat,
a zsongó réteket,
a tüdőben áramló vért,
ember és állat bőrét, haját és szőrét, távolba tekintő szemeit.
Nem törődtem a végzettel és a jóslattal,
midőn Loki szépre formálta arcomat,
megtanított látni, hallani és beszélni.
Tetteimért most kétezer év múltán visszakerültem a Tűz Országába,
hol hajdan, mindennek kezdetén
a hold, a nap és a csillagok Surtr kezétől az égre kerültek.
Elbűvölt hideg fényük és többé nem szóltam teremtőimmel.
Többé nem láttam és nem hallottam, nem éreztem és nem is éltem már.
Csak forogtam saját tengelyem körül.
Nem tudok már megállni,
lábon járni,
arcom vállalni,
karommal dolgozni,
lelkemben tisztelni,
elmémmel érteni,
szívemmel szeretni.
És már azt is elfeledtem, hogy mely pályán,
melyik irányban kell haladnom tovább.

Balassa Olivia magyar-etika szakos tanár, mentálhigiénés szakember. Tanulmányait Budapesten, a Semmelweis Egyetemen és Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen végezte. Novellákat és verseket ír. A Szó-kincs, és a Lelkek iskolája irodalmi antológiákban közölték először Tű levél című novelláját majd Huszonhét Balaton című versét irodalmi alkotó pályázat eredményeképpen. Ezután a Holdkatlan, az Agria, AHetedik, és a Litera-Túra művészeti-irodalmi folyóiratokban jelentek meg a művei. Sirálytoll című kötetét 2021-ben adták ki. A hazai kortárs alkotók közül Szabó Borbála látásmódja és Jónás Tamás művei vannak rá a legnagyobb hatással.