Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Együd Rebeka

Oldaltáv

Körmömre rózsát / festek. Porc és por- / celán, reggeli kifli mellé tej, / nap mint nap. Kell / a fele?


Kezek nyújtózkodnak az ég felé


Pávatollal integetnek, ha közel a vég.
Egyik szemük éjjel, a másik nappal.
Váltogatják, melyiket tartják nyitva,
mozgatják az égitesteket, a test-
tájakat. Szépek.
Belélegzik önigazolásainkat,
elmosolyodnak kétségeinken,
berekednek, amikor átkozódunk.
Feloldják magukban tévedéseinket,
kilégzéskor enyhülünk mi is.
Nyújtózkodnak, lehajolnak,
összeérintik tenyerük fonákját.
Cérna volna, selyem volna,
mégis kifordulna. Diktálják az élet-
ritmust, mi pedig örökösen kapálózunk ellenük.


Bíbor, bordó és burgundi

A mérete, mint egy szilva.
Bíbor erek, kis szív,
amiben megalvad a vér.
Levet enged. Szólongatja a fájdalmat,
bordót. Körbeveszem magam
edényekkel, íme, egy burgundi
vörös rituálé. Kerámiatálak mellett,
műanyag dobozban pihen a szilva.
Fonnyad a bőre, de dobog a húsa.
Ajkaim rándulása emlékeztet
a nevedre, izommemória.
Egy korty borral lenyelem
igényeim. Megleszünk nélküled.


Betű

Eltévesztette a címet.
Utóbb kiderült, a két utcanév
közötti eltérés
egyetlen betű.
Amikor meghallotta a közeledő
lépteket,
bizonyossá vált,
nem őt keresi. Kattant
a kapu, álltak a
két oldalán. Mozdulatlan cáfolatok.
Egyszer csak indult tovább.
Mindenki halmokba seperte a leveleket.
Színkód alapján szortíroztak:
bordó, vörös, réz. Lehetetlen
megmaradni itt. Kikerülnek,
és közben senki sem néz
rád.


Akit a templomban megtaláltál

Az úszómedencében figyelni kell
az oldaltávra. Nem feszítették
ki a sávelválasztó köteleket.
Odaúszik a lábamhoz, úgy néz
rám, mint akinek oltár van a szemében,
Mária, és kék, és kék és kék.
„Segíts kimásznom!” – kérlel.
Egy másodperc, és megfulladnak
a jelzőbóják. Körülöttem semmi,
amibe bele lehetne markolni,
csak a kék, és a kék és a kék.
Eltorzult arcom mögül előrángatott
bölcsődalok szólnak, immár a távoli
hangosbemondóból, sípszó
és ima a megesettekért.
Lehallgatnak. Nem érdekel, hogyan,
kötéllel, horoggal, füzérrel,
húzzatok ki!
„Gondtalanul kellene bíznod” –
mondja, ahogy felém nyújtja a kezét.


Archasadás

Egy az angyalok közül,
nekem is van szárny-
gyűjteményem.

Kell a fele?
Kettétör minden
preparátum. Akinek imádsággá
nőnek szavai, örökre
elveszíti hangját.
Kezeimmel

mások tagjait fogom,
napjában oly sokszor
kulcsolom
őket imára.

Körmömre rózsát
festek. Porc és por-
celán, reggeli kifli mellé tej,
nap mint nap. Kell
a fele? Lágy

érintések
szólnak helyettem.
És mégis. Akárhogy igyekszem,
körülöttem menthetetlenek
a galambok.

Mosolyom törtfehér.


Intarzia

i.
Megérezted rajtam a vérszagot.
Utolsó csepp a pohárban.
Jobban kellett volna imádkoznom?
Amióta nem beszélünk, visszatérő
álom gyötör: Anna fejjel lefelé
lóg a játszótéri korláton.
Szeplős, hosszú karjai, szőke tincsei
mozdulatlanok. Jó ideje
nem nő már. Nem megy fejébe a vér.

ii.
Valamelyikünk mormol,
hozsánna, hozsánna.
Melyik lemezeden vagyok rajta?
Nem tudom, mi a jobb: ha visszahallgatod
a hangom, vagy ha emlékszel
anélkül is, hogy odaérintenéd a tűt.
Szombaton vacsorát főzöl,
két főre pasta all'arrabbiata, hozzá cuvée.
Újraértelmezett mozdulatsor,
put your head on my shoulder.
Úgy szólítod a nőt, hogy Zsuzsanna.
Neki is tetszik az intarziás asztal?
Ahogy koppan a fán az üvegpohár?

iii.
Mesterséges fenyősorok mentén utazom.
Monoton, akár az intonációm.
Egytől egyig kivágják az erdő fáit.
Terjeszkedik a város, túl hamar
látom meg. Éjjel a fényszennyezést,
nappal a fehérre meszelt gerendákat.
Olyan nincs, hogy valami összedől.
Amit csak lehet, kipótolnak.
Errefelé mindenki biceg,
errefelé mindenki
elveszít valamit.


Dóm

I. nap

A játékszabályokat
nem ismered.
Ölben visznek
felfelé, ragyog fejed fölött
a kupola. Felzaklatnak
az elmosódott kontúrok,
pislogni próbálsz
a reflektorfényben.
Mit rejtettél a párnád alá?
Hová lett a vak bizalom?
A játékmester
göcsörtös ujjával
a paplanfoltra bök. Kivérzett.
Emlékeid másnapra eltávolítják.

Tüzet viszek, mentek,
megmentek, cipelek, folyvást mentegetőzöm
a tűz miatt, itt viszem, ott hozom,
tüzet, tüzet, markomban szorongatom,
öltöztetem, gallért helyezek a nyakába,
leeszi eperdzsemmel, kimosom,
pongyolába tekerem, őrzöm, viszem,
kezeimbe zárom, foglak, nem
hiszel nekem, foglak. Nem látjátok,
ég a dóm, csapkodnak a lángok,
kezek nyújtózkodnak az ég felé.
Ég a ruhátok, ég a ruhátok.


II. nap

Vörös fonalat hoz,
íme a játék. Körbeér,
fejünk fölött
ugyanaz a búra villog.
Szembe ülünk, előveszi
a legjobb arcát, keresztet
rajzol a szívére.
„Csak a kezem figyeld,
a szálat, ahogy alakot vált.”
Jobb köré, bal köré,
középső húz, középső húz,
te jössz.

 

Urbán Andrea 1998-ban született Szolnokon. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának angol-magyar tanár szakos hallgatója, a KULTer.hu litKULT rovatának szerkesztője, az Alföld Stúdió tagja. Főként kritikát és verset ír.