Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Borsos Bence: Roni

Fotó: a szerző archívuma

Az egyik kollégámat, aki hozta nekünk a speedet, pont így kapcsolták le két hete. Egy afteres hajnalon lement a boltba, odalépett hozzá egy bőrdzsekis, napszemüveges forma, hogy tud-e neki segíteni. Persze, hogy tudott, hiszen mindig volt nála valamennyi. Ez volt az utolsó sztori, amit hallottunk róla. De nem kellene erre gondolnom, mert a ledzsalóban könnyen bepánikolok.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Viktória versei

Fotó: Szabolcsi Ágnes

Idegentest. Vándorol a bőr alatt. / A vénák legyezőit kékre festi, / a hajszálerekben visszafordul.

Bővebben ...
Műfordítás

Vasco d'Agnese: A buszon

Fotó: a szerző archívumából

Idővel a hajuk megőszül, a lépteik lelassulnak, elbizonytalanodnak, a napok rövidebbek lesznek, és attól kezdve minden perc az életük utolsó perce lesz

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

Rabok foglalkoztatnak rabokat / az újra simított falak sokadik üzemében.

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Műtéti sziluett

Fotó: Fejes Márton

 

Mintha csak egy kannibál hentespultja fölé kitűzött ábrát nézegetnénk, amire az van írva, hogy az emberi test részei. Amikor kimozdulok otthonról, ezek a sziluettek segítenek a túlélésben. Jobban vagyok. Visszaülök, még senki se foglalta el a helyemet. A kismutató megint fordult egyet. A könyökömmel a térdemre támaszkodom, az arcomat a tenyerembe engedem. A szemhéjam mögött foltok úszkálnak. Anyuka azt mondta, amikor kisfiú voltam, hogy csak bánat jár a nyomomban, majd megsimogatta a fejemet.

Bővebben ...
Költészet

Agóts Mátyás versei

Fotó: A szerző archívuma

sose szabadott beszélni / pedig volt mikor minden pesti / tudta hogy a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között / a szűcs sanyi / lebeg

Bővebben ...
Próza

Tálos Atanáz: Már nem

Fotó: Ördög Ivett

Meló közben nem sokat gondolkozik az ember, szakad róla a víz, megszokja a sófoltokat, hogy a testnek szaga van, gürcöl, mint az állat, lépcsőkön figyel, le ne guruljon, belenyúl a kiálló szögbe, húsba fut a csempevágóval, a vér is csak olyan, mint az izzadság. Van. Estére olyan éhes vagyok, állva kanalazok a fazékba, mossálkezet, szól rám Kriszta, mintha erre energiám volna, üljélmárle, szedek neked, mit tud ő arról, amikor előbb fogy el az étel, mint hogy felfognád, eszel [...]

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

milyen érdekes a környezetszennyezés, / a bolygó apró csodáit palackokba zárjuk

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: Chloé, mielőtt

Fotó: Dallos István

Üdvözöld a párolgásból eredő hőveszteséget. / Utazz minél távolabb magadtól. Keresd a hegyek társaságát.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mágia

Fotó: a szerző archívuma

Mindent úgy csináltam, ahogy a cikkben állt. Többször is végigolvastam a lépéseket, és hetekig gondolkodtam, hogy megtegyem-e, mert ha az ember rászánja magát, az komoly következményekkel jár. Nem lehetünk elég óvatosak – gondoltam.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: CsB Anna

A megoldás az lenne, / ha elkezdenénk óvszert gyártani nőknek / és fogamzásgátlót férfiaknak.

Bővebben ...
Próza

Ocsenás Péter Bence: Egér

Fotó: Garai Bálint

Megjöttem mondja az alak. Valóban megjött, mondja a férfi. Az alak belép az ajtón. Hol van, kérdezi az alak. Mindenhol, válaszolja a férfi. Az alak elindul a konyha felé, halad előre, de a felső teste nem mozdul, mintha csak lebegne. A táskáját a padlóra dobja, a nő feláll a kanapéról, kezét a csípője mögé teszi. Megrágja a tévévezetéket, mondja a nő.

Bővebben ...
Fotó: Gyéresi Orsolya

Majláth Ákos versei

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

A kukorica gyermekei

Szüleink kukoricaszemeket
vittek magukkal az iskolába,
hogy szükség esetén
a jóakaratú emberek azon
térdepeltessék őket.
Miután eleget térdepeltek
a szemek fullánkjain,
hazafelé menet, bosszúból
elszórták őket. Néhány mag az
út szélére esett, azokat
egytől egyig felkapkodták
a felejtés apró madarai.
Néhány mag köves földre esett.
Onnan sarjadt az álmatlanság,
a körömrágás, a remegő gyomor,
ám a tűző Nap felperzselte
a lágyszárú növényeket.
Néhány mag tövisek közé esett,
a család szúrós kötelékeibe.
Ott az ölelő karok megfojtották
a baljós csírákat.
A többi mag jó földbe esett.
Szárba szökkent ott a szégyen,
burjánzottak az önvádlás sötétzöld
levelei. Később termést hoztak:
gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot.
Egyik harmincszorost,
másik hatvanszorost,
sőt, volt amelyik százszorost.

 

Figyelni

Az osztályunkban figyelünk egymásra.
Ha valaki hangosan olvas vagy számol,
úgy csüngünk dadogó hangján
mint majmocskák a fák ágain.

Az osztályunkban figyelünk egymásra.
Ha valaki hibázik, akkor a ceruzánkkal kopogunk
a vegyszerszagú padokon, mert ez a szabály.
Meg kell mutatnod, hogy tudod:
öt meg három az nem nyolc,
és nem úgy kell, hogy cer-u-za.

Az osztályunkban figyelünk egymásra,
ha valaki olvasni kezd, a csend kifeszül,
mint a háborúba vitt zászlók,
aztán kop-kop-kop
ropognak a grafitfegyverek.

 

Majláth Ákos 1996-ban született Nyíregyházán. Egy kicsi faluban, Apagyon nevelkedett. Jelenleg gyermekpszichológusként dolgozik Budapesten.  Verseit és novelláit közölte a Hévíz, a Vörös Postakocsi, a Helikon és a Rost. Kedvenc állatai a teknősök.