Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Zsebedben / összegyűrt papír: napszítta / betűiből csupán egy női név / maradt olvasható.

Bővebben ...
Próza

Haász János: Negyvenkét perc

Fotó: Ajpek Orsi

A vasúti dolgozók megszokták, hogy a szájukat evésre és ivásra kell használni. Esetleg böfögésre. Okoskodó kérdésekre semmiképp. Meg egyébként is, miért kellene mindenben okot keresni.

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Nézzétek el / könnyelműségét / a vékony ég felett / céltalanul cikázó / villámnak

Bővebben ...
Költészet

Kustos Júlia versei

Fotó: A szerző archívuma

Sóvirágot tépek, szirmai szárazak. / Áldozat vagyok, szeretném hinni.

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Clown Jacket (2. rész)

Fotó: a szerző archívuma

de hiába forrt össze szent stigmám és hiába szórom szét rózsafüzérem és hiába tépem szét démonaim és hiába támadok fel az egymáshoz varrt két döglény fölött a táncparketten barázdáim tovább mélyülnek river sírjáig és a föld középpontjáig és még azon is túl amíg meg nem rokkantják amíg szét nem törik testem világát

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Clown Jacket (1. rész)

Fotó: a szerző archívuma

jöttek nem is dörömböltek nem vártak ajtónyitást vendégszeretetet kávét vizet süteményeket ők nem vendégeskedni jöttek hanem gyilkolni ölni vért ontani az én véremet mert túl sokat tudtam én hogy egy idő után baj leszek nekik miért hoztam fel magamhoz alexet ó miért 

Bővebben ...
Költészet

Endrey-Nagy Ágoston: A palearktisz sosem álmodott

Fotó: Szirák Sára

mi lehetne megrendítőbb / a különböző kontinensekről egymás mellé / hordott fajok kavalkádjánál

Bővebben ...
Költészet

Héda Veronika versei

Fotó: Petrilla Szabolcs

A kanapé alatti sötét / világ mindörökre bekebelezte.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Ahol történet keletkezik, hiány is támad” − 2024 novemberi és decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Pár napot otthon töltöttem Kézdivásárhelyen, amikor felkérést kaptam erre a téli lapszemlére. Ez aznap történt, amikor véletlenszerűen szembejött a hírfolyamban: megjelent egy kritika a kötetemről a Kalligram októberi számában. Kézdin a leggyorsabb hozzáférési lehetőségem az volt, hogy előfizettem a Szófa oldalára. 

Bővebben ...
Műfordítás

Inkeri Markkula (f. Patat Bence): A soha fel nem engedő föld

Fotó: a szerző archívuma

Tudom, hogy a gleccser rétegei mozgásuk közben mindenféle hangot adnak ki: vonyítanak, morognak és csattognak. Most azonban a gleccser éppen hallgat, hagyja, hogy sétáljak a felszínén. Több százezer éve van itt, és néha úgy érzem, szórakoztatják a fúróim és a jégcsákányaim.

Bővebben ...
Próza

Várkonyi Sára: Csótány (II. rész)

Fotó: Horváth Andor Péter

Egyszer bodobácsok állták körbe a Nagy Hős halotti szertartását, egy különösen nagy szarvasbogártetemet, amit aznap délelőtt találtam. Virágokat gyűjtöttem, és loptam egy kicsit a mama parfümjéből a ceremóniához. Nem akartam, hogy meghallják a felnőttek, ahogy én, a főpap, halotti beszédet mondok. Átsegítem a nagy szarvast a túlvilágra. 

Bővebben ...
Próza

Várkonyi Sára: Csótány (I. rész)

Fotó: Horváth Andor Péter

Majrés vagy, unokám, mondaná a papa, és nevetne. Jobban fél az tőled, mint te tőle. Ezzel már gyerekkoromban sem értettem egyet, meg is mondtam neki. Ez fel mer rám mászni, én meg ránézni se merek. Erre még jobban nevetett, gondolom, hogy a büszkeségét leplezze.

Bővebben ...
Fotó: Gyéresi Orsolya

Majláth Ákos versei

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

A kukorica gyermekei

Szüleink kukoricaszemeket
vittek magukkal az iskolába,
hogy szükség esetén
a jóakaratú emberek azon
térdepeltessék őket.
Miután eleget térdepeltek
a szemek fullánkjain,
hazafelé menet, bosszúból
elszórták őket. Néhány mag az
út szélére esett, azokat
egytől egyig felkapkodták
a felejtés apró madarai.
Néhány mag köves földre esett.
Onnan sarjadt az álmatlanság,
a körömrágás, a remegő gyomor,
ám a tűző Nap felperzselte
a lágyszárú növényeket.
Néhány mag tövisek közé esett,
a család szúrós kötelékeibe.
Ott az ölelő karok megfojtották
a baljós csírákat.
A többi mag jó földbe esett.
Szárba szökkent ott a szégyen,
burjánzottak az önvádlás sötétzöld
levelei. Később termést hoztak:
gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot.
Egyik harmincszorost,
másik hatvanszorost,
sőt, volt amelyik százszorost.

 

Figyelni

Az osztályunkban figyelünk egymásra.
Ha valaki hangosan olvas vagy számol,
úgy csüngünk dadogó hangján
mint majmocskák a fák ágain.

Az osztályunkban figyelünk egymásra.
Ha valaki hibázik, akkor a ceruzánkkal kopogunk
a vegyszerszagú padokon, mert ez a szabály.
Meg kell mutatnod, hogy tudod:
öt meg három az nem nyolc,
és nem úgy kell, hogy cer-u-za.

Az osztályunkban figyelünk egymásra,
ha valaki olvasni kezd, a csend kifeszül,
mint a háborúba vitt zászlók,
aztán kop-kop-kop
ropognak a grafitfegyverek.

 

Majláth Ákos 1996-ban született Nyíregyházán. Egy kicsi faluban, Apagyon nevelkedett. Jelenleg gyermekpszichológusként dolgozik Budapesten.  Verseit és novelláit közölte a Hévíz, a Vörös Postakocsi, a Helikon és a Rost. Kedvenc állatai a teknősök.