Sárkány Tímea versei
- Részletek
- Írta: Sárkány Tímea
S hogy miről írhatsz? / Amit kihasítanak neked a nyelvi tájból, / a fölösleget úgyis kimenstruálod.
Útleírás az utolsó szobához
„Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy.”
Tandori Dezső: A damaszkuszi út
nincs köztetek maradásom
a tükörtörés hét évét
ezen a folyosón
végigzarándoklom
kulcsra záródnak az ajtók
ahogy közelükbe érek
portrék hullanak
hasad a vászon
hámlik a tapéta
ázott falak
szagolnak utánam
minden ajtó mögül
hangok törnek fel
csecsemősírás
bombarobbanás
imák és énekek
káromkodások
nyögések
sikítások
húsomig hatolnak
a hangok
húsomban nyílnak
a képek
belerohad húsom
az időomlásba
utoljára vonszolom el
magam az utolsó szobáig
hinni kellene
hogy kezdődök elölről
hét éven keresztül
hittem a megérkezést
hét éven keresztül
tükörszilánkot szedegettem
hét év hetvenhét szobájának
hangjait kívülről ismerem
visszhangzik fülemben
a magnószalagra kimért kín
az utolsó szoba
tükörterem
a hetedik év utolsó napján
vigyázzban állok előtte
fordul a kulcs a zárban
lépteim már nem az enyémek
hét évig gyűjtött hangok
törnek fel belőlem
a tükrök széttörnek
nem láthatom sebeimet
Létszükséglet
„énekeltem és papírt fűztem az írógépbe.
Nem ment az írás.”
Hervay Gizella: Előszó
„Azt mondod, hogy ne írjak.
Hát mondd meg, mit tegyek?”
Nemes Nagy Ágnes: Azt mondod, hogy ne írjak…
G-nek
Költőnőből költővé válásodat
szigorú szabályok mentén tűrik megvalósítanod.
Lázadj,
tagadj meg mindent, mi belőled nő,
még a nőt is,
különben nyelved szűkössége korlátoz.
S hogy miről írhatsz?
Amit kihasítanak neked a nyelvi tájból,
a fölösleget úgyis kimenstruálod.
Á-nak
Ha mégis elkalandozik figyelmed,
és azon kapod magad,
hogy hajnali mosogatás közben
verseket írsz a kisebesedett hátországról,
verseket írsz a szülőcsatornát átszövő szorongásról,
verseket írsz egy szobáról,
és szégyen szökken szemed sarkába,
hülye vagy, ha elhiszed,
hogy a fölösleget majd kimenstruálod.
T-nek
Hülye vagy, ha elhiszed, hogy nem teszik szóvá,
és bírálják majd megszólalásod. Hülye vagy,
hogy évekig nem írtál, félvén a szavak
erejétől, pedig az írás létszükséglet.
Odatartod arcodat, metaforák nyílnak bőrödön.
Elmondhatóvá teszed a test kínjait és gyönyöreit.
Megszemélyesíted, és hagyod elsétálni rettegéseid.
Kiírod a pelyvát méhedből, vérzéseid szabadítanak fel.
Semmid sincs, mi eleve adott. Maradhatsz meztelen.
Sárkány Tímea 1995-ben született Kézdivásárhelyen. Költő és tanár. Tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte magyar nyelv és irodalom, filozófia és esztétika szakon. 2014 óta publikál erdélyi és magyarországi folyóiratokban, 2024-ben jelenik meg első verseskötete, a Boszorkányok nyara. A Fiatal Írók Szövetségének tagja.
