Steven J. Fowler versei

Részletek

Steven J. Fowler 1983-ban született Truro-ban, az Egyesült Királyságban. Költő, avantgardista, performer, szerkesztő és kurátor. Londonban él. Hét verseskötete jelent meg, költeményei huszonegy nyelven olvashatók. Olyan szervezetekkel működik együtt, mint a Tate Modern, a British Council és a Wellcome Collection. Honlapja: www.stevenjfowler.com

Nem támadnak meg a medvék

Ez ólálkodik a sötétben,

a vegetarianizmus

barátságos története.

Livia azt mondja, kenyér van az orrban

és a torokban.

A vadállatok szelídek voltak,

amikor ezt mondta,

rámutatva ezzel az étel és élet közötti

összefüggésre, ami, tudhatjuk, egy kémiai reakció

eredménye; a napfény

anyagkomplexumokat épít

a növényekben,

amiket aztán felemésztenek

az állatok, hogy belőlük gyűjtsenek erőt

szaporodáshoz, növekedéshez.

És ez ne lenne elég neked?

Végignézni, hogy lesz belőle termékeny föld,

a metabolizmus folyamatát, amivel az élő

organizmus elnapolja a pusztulást?

A görög változás vagy változtatás szóhoz

pusztán hasonulva, az organizmusok

elfogyasztják az ételt, és kiválasztják a hulladékot.

Megtámadtak a medvék

Olyan törékenyek,

ezért kérdik ők,

ott fenn, akiket nem lehet

szeretni, miért nem tud engem szeretni senki?

Mintha vak medve harapdálná a tökeimet,

ez az est egy helyesbítési kérelem.

A gát a víz nyomába ered,

a kényszer a természet nyomában

kerül folyóiratba.

Kettőt kellett elszenvednem,

egy futó-

és egy versmaratont.

Két kutyával, két szukával

szövetkezem.

Szóval ha csendben

megvitathatnánk a nap levelét,

ami örökre

az agyamba égett,

elmondhatnám, hogy egy kurva volt,

a múzeumok fájdalmával

körbevéve.

Előfordul, hogy egy történet,

mint egy férfi, aki azt képzeli

a prostiról,

különleges a számára,

akár az élet,

csak mondja és mondja és mondja, míg már

arra gondolsz, csakis saját hosszának paródiája lehet.

Fenyvesi Orsolya fordításai

(Az angol eredetivel összevetette: Mezei Gábor)