Michał Czaja versei
- Részletek
Michał Czaja (1983) költő, irodalomkritikus, a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem oktatója. Első kötete 2012-ben jelent meg Bo to nowa krytyka będzie o miłości (Mert az új kritika majd a szerelemről szól) címmel, melyet 2015-ben a szerelmi lírát gazdasági és társadalmi problémák boncolásával vegyítő Sfory (Hordák) követett.
az erdő józan
szívem a világ se józanabb nálam kicsit sem
a közlekedési vállalat liftjébe szállok épp be
szóval rögtön nem lesz hogy elérjelek se gondolatban se tényleg úgyhogy
a menetiránnyal horizontálisan helyezkedek és a kapaszkodókba fogódzom
ki ne zuhanjak a város bélrendszeréből ott landolva a vastagbélben
még alig álmodok otthonról és a jó meleg netről amit a kötőhártyámra kapcsolsz
hadd aludjak el online míg más nők csorognak a betűkből belém
míg te krónikus fáradtsággal próbálsz levegőért kapni
mielőtt a holnapba merülnél újra mindenestől és mindezt oly mohón teszed
mintha ott ahová tartasz a világot nem is nekünk teremtenék
idegenek akikkel a kocsiban találkozom és ellenségesen néznek
az irányok a fejemben keveregnek és nem tudom jönnek-e vagy mennek
az íróasztalaikhoz ágyaikhoz kölcsönre vett gyerekekhez gyerekre felvett kölcsönökhöz
nem fogom ezeket nézni az arcokban túl sok a személyes történet
és csak bámulok fel a betonhajnallal dübörgő föld felé
a barátaim ott maradtak pár még táncol pár befejezné de nem megy
páran már befejezték nőkben kényszerszocializációra tett ígéretekben
nemsokára itt találkozunk mind de van még idejük hagyjátok magukat kialudni
a felszínen mielőtt beszállnak ebbe az átkozott liftbe és fel sem ismerem őket többé
ami meg kettőnket illet ha kérded ideje szerintem a picsába elhúzni innen térjünk egy erdőbe talán
az erdő józan
Kellermann Viktória fordítása
ha elmegyünk otthonról
elég az újság ritmusába merülni és megérteni
hogy a föld bár kevesebb mégis túlnő a territórium mirajtunk
de nincs mi mert a ’mi’ erőszak a közösségen hol van
az új kód új hajlékokhoz és beszélgetésekhez
amiket annyira szerettük volna kiköltöztetni a félelemből
ez a következő lépés az újabb közeledés előtt
a hiány nő az erőszak csökken de csak a statisztikákban
a fejemben a tűket senki nem számolta össze
az a pillanat esély csak a csókra amikor a lepedőn
a tájék új de jól ismert az illat
Fehér Renátó és Kellermann Viktória fordítása
