Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Michał Czaja versei

ez a következő lépés az újabb közeledés előtt / a hiány nő az erőszak csökken de csak a statisztikákban / a fejemben a tűket senki nem számolta össze / az a pillanat esély csak a csókra amikor a lepedőn / a tájék új de jól ismert az illat

Michał Czaja (1983) költő, irodalomkritikus, a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem oktatója. Első kötete 2012-ben jelent meg Bo to nowa krytyka będzie o miłości (Mert az új kritika majd a szerelemről szól) címmel, melyet 2015-ben a szerelmi lírát gazdasági és társadalmi problémák boncolásával vegyítő Sfory (Hordák) követett.

 

 

az erdő józan

 

szívem  a világ se józanabb nálam kicsit sem

a közlekedési vállalat liftjébe szállok épp be

szóval rögtön nem lesz hogy elérjelek se gondolatban se tényleg úgyhogy

a menetiránnyal horizontálisan helyezkedek és a kapaszkodókba fogódzom

ki ne zuhanjak a város bélrendszeréből ott landolva a vastagbélben

 

még alig álmodok otthonról és a jó meleg netről amit a kötőhártyámra kapcsolsz

hadd aludjak el online míg más nők csorognak a betűkből belém

míg te krónikus fáradtsággal próbálsz levegőért kapni

mielőtt a holnapba merülnél újra mindenestől és mindezt oly mohón teszed

mintha ott ahová tartasz a világot nem is nekünk teremtenék

 

idegenek akikkel a kocsiban találkozom és ellenségesen néznek

az irányok a fejemben keveregnek és nem tudom jönnek-e vagy mennek

az íróasztalaikhoz ágyaikhoz kölcsönre vett gyerekekhez gyerekre felvett kölcsönökhöz

nem fogom ezeket nézni az arcokban túl sok a személyes történet

és csak bámulok fel a betonhajnallal dübörgő föld felé

 

a barátaim ott maradtak pár még táncol pár befejezné de nem megy

páran már befejezték nőkben kényszerszocializációra tett ígéretekben

nemsokára itt találkozunk mind de van még idejük hagyjátok magukat kialudni

a felszínen mielőtt beszállnak ebbe az átkozott liftbe és fel sem ismerem őket többé

ami meg kettőnket illet ha kérded ideje szerintem a picsába elhúzni innen térjünk egy erdőbe talán

 

az erdő józan

 

 

Kellermann Viktória fordítása

 

 

ha elmegyünk otthonról

 

elég az újság ritmusába merülni és megérteni
hogy a föld bár kevesebb mégis túlnő a territórium mirajtunk
de nincs mi mert a ’mi’ erőszak a közösségen hol van
az új kód új hajlékokhoz és beszélgetésekhez
amiket annyira szerettük volna kiköltöztetni a félelemből
ez a következő lépés az újabb közeledés előtt
a hiány nő az erőszak csökken de csak a statisztikákban
a fejemben a tűket senki nem számolta össze
az a pillanat esély csak a csókra amikor a lepedőn
a tájék új de jól ismert az illat

 

 

Fehér Renátó és Kellermann Viktória fordítása