Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...

Seweryn Górczak versei

Minden hiányzó fillér a hagyományunk, amelyet nemzedékről nemzedékre adunk tovább. / Hiszen az Állampolgár tudja, hogy minden lehetséges Lengyelországok legjobbikában él.

Seweryn Górczak (1991) költő, pályakezdő műfordító, slammer, az OFF Press angol nyelvű online antológiájának szerkesztője. Bemutatkozó kötete 2013-ban jelent meg Konstytucja (Alkotmány) címmel. Gyakran slamszerű szövegeit a mai lengyel társadalmi-politikai valósággal szembeni, pátoszt nélkülöző érzékenység és egyfajta patriotizmus hatja át.

 

 

Apokatasztázis

 

A villámok láttán, halkan egymásnak

tett ígéretek, melyek a meséken

keresztül a mába tartanak,

éppen abban a pillanatban kezdenek beteljesülni,

amikor a hatalom átmeneti ködöt hirdet,

ami, mint általában, kedvez a vigasztaló mitológiáknak,

hogy a vég a láthatáron van, hogy a vég

a tintasugárban van.

 

Szájról szájra terjednek a szavak, fáradt szemek keresik egymást kérdőn,

mert ha már meg kell halniuk, azzal a végső halállal, ha meg kell halniuk,

akkor a csattanóval együtt. De a cigaretta

íze ugyanolyan, függetlenül az általános várakozás és keserű

remények hangulatától. Sörözök

egy barátommal. Nem a jelekről beszélgetünk, amik lángra lobbantják

a képzeletet és a médiát. A csontfurulyáról

beszélgetünk, a vulkánról, ami eltakarta az eget,

minden nő anyjáról és minden férfi apjáról.

 

Az ígéretekről beszélgetünk, amik jóslatokká váltak,

a világvégéről, pontosabban ‒ annak hiányáról.

 

 

Deres Kornélia és Kellermann Viktória fordítása

 

 

Alkotmány

 

Az Állampolgár tohonya állatnak nyilváníttatik. Az Állampolgárnak
elég egy hosszú póráz, amit szabadon az ujja köré tekerhet
és ami nem lesz útjában a bolt felé. Mielőtt azonban
indulna, át kell vizsgálni a bevételeit. Alaposan kell ezt végezni,
a szükségletén felül minden fillér kibillentheti az Állampolgárt az egyensúlyából.

Az Állampolgár a tévének és a rádiónak köszönhetően naprakész a közvélemény
áramlásáról. Ismer neveket, akikre érdemes hallgatni és nézeteket, melyeket
érdemes üldözni. Az ambíció rohamában megjegyzi még a címeket,
ezekkel is biztosan érdemes valamihez kezdeni. Lelkesen egyetért a közvéleménnyel
a demokratikus berendezkedéssel összhangban.

Az Állampolgár érti, hogy jólétben él, még akkor is, ha
kisebb léptékben. Nehézségek és lemondás mindig szükségesek,
ezért mondunk le és élünk nehézségek között. Szerencsére városa utcái
nem idegenek még neki, együtt értek és hullottak szét,
az Állampolgár így kötődést érez a környezetéhez.

A szükségletén felül minden fillér kibillentheti az Állampolgárt az egyensúlyából.
Minden hiányzó fillér a hagyományunk, amelyet nemzedékről nemzedékre adunk tovább.
Hiszen az Állampolgár tudja, hogy minden lehetséges Lengyelországok legjobbikában él.
 

 

Fehér Renátó és Kellermann Viktória fordítása