Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Seweryn Górczak versei

Minden hiányzó fillér a hagyományunk, amelyet nemzedékről nemzedékre adunk tovább. / Hiszen az Állampolgár tudja, hogy minden lehetséges Lengyelországok legjobbikában él.

Seweryn Górczak (1991) költő, pályakezdő műfordító, slammer, az OFF Press angol nyelvű online antológiájának szerkesztője. Bemutatkozó kötete 2013-ban jelent meg Konstytucja (Alkotmány) címmel. Gyakran slamszerű szövegeit a mai lengyel társadalmi-politikai valósággal szembeni, pátoszt nélkülöző érzékenység és egyfajta patriotizmus hatja át.

 

 

Apokatasztázis

 

A villámok láttán, halkan egymásnak

tett ígéretek, melyek a meséken

keresztül a mába tartanak,

éppen abban a pillanatban kezdenek beteljesülni,

amikor a hatalom átmeneti ködöt hirdet,

ami, mint általában, kedvez a vigasztaló mitológiáknak,

hogy a vég a láthatáron van, hogy a vég

a tintasugárban van.

 

Szájról szájra terjednek a szavak, fáradt szemek keresik egymást kérdőn,

mert ha már meg kell halniuk, azzal a végső halállal, ha meg kell halniuk,

akkor a csattanóval együtt. De a cigaretta

íze ugyanolyan, függetlenül az általános várakozás és keserű

remények hangulatától. Sörözök

egy barátommal. Nem a jelekről beszélgetünk, amik lángra lobbantják

a képzeletet és a médiát. A csontfurulyáról

beszélgetünk, a vulkánról, ami eltakarta az eget,

minden nő anyjáról és minden férfi apjáról.

 

Az ígéretekről beszélgetünk, amik jóslatokká váltak,

a világvégéről, pontosabban ‒ annak hiányáról.

 

 

Deres Kornélia és Kellermann Viktória fordítása

 

 

Alkotmány

 

Az Állampolgár tohonya állatnak nyilváníttatik. Az Állampolgárnak
elég egy hosszú póráz, amit szabadon az ujja köré tekerhet
és ami nem lesz útjában a bolt felé. Mielőtt azonban
indulna, át kell vizsgálni a bevételeit. Alaposan kell ezt végezni,
a szükségletén felül minden fillér kibillentheti az Állampolgárt az egyensúlyából.

Az Állampolgár a tévének és a rádiónak köszönhetően naprakész a közvélemény
áramlásáról. Ismer neveket, akikre érdemes hallgatni és nézeteket, melyeket
érdemes üldözni. Az ambíció rohamában megjegyzi még a címeket,
ezekkel is biztosan érdemes valamihez kezdeni. Lelkesen egyetért a közvéleménnyel
a demokratikus berendezkedéssel összhangban.

Az Állampolgár érti, hogy jólétben él, még akkor is, ha
kisebb léptékben. Nehézségek és lemondás mindig szükségesek,
ezért mondunk le és élünk nehézségek között. Szerencsére városa utcái
nem idegenek még neki, együtt értek és hullottak szét,
az Állampolgár így kötődést érez a környezetéhez.

A szükségletén felül minden fillér kibillentheti az Állampolgárt az egyensúlyából.
Minden hiányzó fillér a hagyományunk, amelyet nemzedékről nemzedékre adunk tovább.
Hiszen az Állampolgár tudja, hogy minden lehetséges Lengyelországok legjobbikában él.
 

 

Fehér Renátó és Kellermann Viktória fordítása