Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...

Rita Malhotra versei

Lanczkor Gábor fordításában

tiéd volt a nyitólépés / azon a viharos estén / majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát / dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj / vöröslöttek remegő ajkai

Rita Malhotra indai költőnő, ez idáig nyolc verseskönyvet publikált; angol nyelven ír. Eredeti hivatása szerint matematikus. Több európai költészeti fesztiválon vett részt (Románia, Szerbia), verseinek műfordításai több mint egy tucatnyi országban jelentek meg világszerte. Új-Delhiben él.

 

5

 

megadás

 

rozsdás emlékek tára

tenyeremben, belenézek

verseim tükrébe

a tükör fölissza panaszom

egy második pillantás

a tükörbe és

föliszom a tükör panaszát,

az időét robogó múlt

mely csupán egy kopár ösvényt hagy

és végében az üres horizontot

én, a versem és egy újra fölbukkanó én

most fájdalom, vigasz és erő

folytatják a keresését

egy falatka boldogságnak

szétmorzsálni

életfolyamban

a partjain kopár vidékek

ezer hold ekként

folytatódunk megmaradni

idő ivadékainak.

 

 

6

 

a sakkjátszma

 

egy sakkjátszma révén találkoztunk először

közös szenvedély

mely napi rítussá lett

kávé kíséri a lépéseket

triviális és komplex

a legtöbb estén én győzök

mosollyal nyugtázod vereséged

későbe nyúló esték

kávé után aperitif

majd a vacsora

tiéd volt a nyitólépés

azon a viharos estén

majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát

dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj

vöröslöttek remegő ajkai

a józan észt legyűrte gráciám

akarnok sakktábla lettem

te mozgattál minden lépést

túlléptél a szabad ösvényeken

egérutak előlegeként

deklarált végső játékos-párom

őrjöngve keresnek gondolataim

e komplex játék történelmének lapjain

valamily okos ellenstratégiát

sikertelenül

egy éles szatirikus löket mondatta az egészet

a mai az első vereségem

mégis talán örökre szól

te elfordultál, mosollyal nyugtázva első győzelmedet.

 

Lanczkor Gábor fordításai