Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...

Rita Malhotra versei

Lanczkor Gábor fordításában

tiéd volt a nyitólépés / azon a viharos estén / majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát / dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj / vöröslöttek remegő ajkai

Rita Malhotra indai költőnő, ez idáig nyolc verseskönyvet publikált; angol nyelven ír. Eredeti hivatása szerint matematikus. Több európai költészeti fesztiválon vett részt (Románia, Szerbia), verseinek műfordításai több mint egy tucatnyi országban jelentek meg világszerte. Új-Delhiben él.

 

5

 

megadás

 

rozsdás emlékek tára

tenyeremben, belenézek

verseim tükrébe

a tükör fölissza panaszom

egy második pillantás

a tükörbe és

föliszom a tükör panaszát,

az időét robogó múlt

mely csupán egy kopár ösvényt hagy

és végében az üres horizontot

én, a versem és egy újra fölbukkanó én

most fájdalom, vigasz és erő

folytatják a keresését

egy falatka boldogságnak

szétmorzsálni

életfolyamban

a partjain kopár vidékek

ezer hold ekként

folytatódunk megmaradni

idő ivadékainak.

 

 

6

 

a sakkjátszma

 

egy sakkjátszma révén találkoztunk először

közös szenvedély

mely napi rítussá lett

kávé kíséri a lépéseket

triviális és komplex

a legtöbb estén én győzök

mosollyal nyugtázod vereséged

későbe nyúló esték

kávé után aperitif

majd a vacsora

tiéd volt a nyitólépés

azon a viharos estén

majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát

dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj

vöröslöttek remegő ajkai

a józan észt legyűrte gráciám

akarnok sakktábla lettem

te mozgattál minden lépést

túlléptél a szabad ösvényeken

egérutak előlegeként

deklarált végső játékos-párom

őrjöngve keresnek gondolataim

e komplex játék történelmének lapjain

valamily okos ellenstratégiát

sikertelenül

egy éles szatirikus löket mondatta az egészet

a mai az első vereségem

mégis talán örökre szól

te elfordultál, mosollyal nyugtázva első győzelmedet.

 

Lanczkor Gábor fordításai