Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...

Rita Malhotra versei

Lanczkor Gábor fordításában

tiéd volt a nyitólépés / azon a viharos estén / majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát / dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj / vöröslöttek remegő ajkai

Rita Malhotra indai költőnő, ez idáig nyolc verseskönyvet publikált; angol nyelven ír. Eredeti hivatása szerint matematikus. Több európai költészeti fesztiválon vett részt (Románia, Szerbia), verseinek műfordításai több mint egy tucatnyi országban jelentek meg világszerte. Új-Delhiben él.

 

5

 

megadás

 

rozsdás emlékek tára

tenyeremben, belenézek

verseim tükrébe

a tükör fölissza panaszom

egy második pillantás

a tükörbe és

föliszom a tükör panaszát,

az időét robogó múlt

mely csupán egy kopár ösvényt hagy

és végében az üres horizontot

én, a versem és egy újra fölbukkanó én

most fájdalom, vigasz és erő

folytatják a keresését

egy falatka boldogságnak

szétmorzsálni

életfolyamban

a partjain kopár vidékek

ezer hold ekként

folytatódunk megmaradni

idő ivadékainak.

 

 

6

 

a sakkjátszma

 

egy sakkjátszma révén találkoztunk először

közös szenvedély

mely napi rítussá lett

kávé kíséri a lépéseket

triviális és komplex

a legtöbb estén én győzök

mosollyal nyugtázod vereséged

későbe nyúló esték

kávé után aperitif

majd a vacsora

tiéd volt a nyitólépés

azon a viharos estén

majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát

dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj

vöröslöttek remegő ajkai

a józan észt legyűrte gráciám

akarnok sakktábla lettem

te mozgattál minden lépést

túlléptél a szabad ösvényeken

egérutak előlegeként

deklarált végső játékos-párom

őrjöngve keresnek gondolataim

e komplex játék történelmének lapjain

valamily okos ellenstratégiát

sikertelenül

egy éles szatirikus löket mondatta az egészet

a mai az első vereségem

mégis talán örökre szól

te elfordultál, mosollyal nyugtázva első győzelmedet.

 

Lanczkor Gábor fordításai