Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...

Konrad Góra versei

Megy a doktornő, egy halottja volt: egészen kimúlt / a szeme és az ajka, a szíve cserére érett. // Én itt állok, mert hozzám ők jöttek: / nyomtatott szemek, az újság nyelve, vértelen szív.

Konrad Góra (1978) négykötetes költő, minden jelentős lengyel lapban publikál, a lengyelországi Food Not Bombs vezetője - költészetére a szociális érdeklődés jellemző. Műveit cseh, szlovák, szerb, német, holland, spanyol és görög nyelvre fordították le.

 

 

5 ütés

 

1

 

Valaki vár, hogy érezzen, de hiába.

A szemhéján 5-5 euró pihen.

 

2

 

Valaki angolul kiabál a szomszéd kapualjban,

És félelmében ott a fagyos tavasz jelenése.

 

3

 

Tompa, nyüzsgő ajkadra liszt pereg,

És szemed a transztól bennragad.

 

4

 

Az ég tetejéről glettvassal a napot leverem,

Hogy kenyeret süssek a megrepedt ajakon.

 

5

 

Van, aki az életnek engedni nem akar.

Hóval tömi dölyfös beszédéért.

 

 

Mondattan

 

                                                           barátaimnak még

 

Megy itt a kőműves saját fala mentén: mésztől fehér
a szeme, a nyelve és a szíve.

 

Az ács megy itt állványokon: tele van szálkával
a szíve és a szeme, a nyelve is.

 

Megy a doktornő, egy halottja volt: egészen kimúlt
a szeme és az ajka, a szíve cserére érett.

 

Én itt állok, mert hozzám ők jöttek:
nyomtatott szemek, az újság nyelve, vértelen szív.

 

A kőműves szemét a doktornőnek nyújtja: látok én is.

 

Az ács nyelvét a doktornőnek adja: beszélek én is.

 

A doktornő rak magának új szívet: vértől morajlok.

 

Sorfalat állunk, ordítunk mind a négyen:
a kőműves téglája egészen vér már,
az ács vállában deszka, a vértől újra vízszintes,
a doktornő tetőtől talpig fényes a vérünktől.

 

Örömünkben sírunk vértől újultan.
Örömünkben sírunk vértől újultan.

 

 

Karaba Márta Alexandra fordításai

 


A fordítások a 2014-es visegrádi FISZ-tábor lengyel-magyar irodalmi műhelyének eredménye- képpen születtek. A műhely a Lengyel-Magyar Civil Együttműködési Program támogatásával valósult meg.


 

Konrad Góra