Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Fotó: Valuska Gábor

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...

Konrad Góra versei

Megy a doktornő, egy halottja volt: egészen kimúlt / a szeme és az ajka, a szíve cserére érett. // Én itt állok, mert hozzám ők jöttek: / nyomtatott szemek, az újság nyelve, vértelen szív.

Konrad Góra (1978) négykötetes költő, minden jelentős lengyel lapban publikál, a lengyelországi Food Not Bombs vezetője - költészetére a szociális érdeklődés jellemző. Műveit cseh, szlovák, szerb, német, holland, spanyol és görög nyelvre fordították le.

 

 

5 ütés

 

1

 

Valaki vár, hogy érezzen, de hiába.

A szemhéján 5-5 euró pihen.

 

2

 

Valaki angolul kiabál a szomszéd kapualjban,

És félelmében ott a fagyos tavasz jelenése.

 

3

 

Tompa, nyüzsgő ajkadra liszt pereg,

És szemed a transztól bennragad.

 

4

 

Az ég tetejéről glettvassal a napot leverem,

Hogy kenyeret süssek a megrepedt ajakon.

 

5

 

Van, aki az életnek engedni nem akar.

Hóval tömi dölyfös beszédéért.

 

 

Mondattan

 

                                                           barátaimnak még

 

Megy itt a kőműves saját fala mentén: mésztől fehér
a szeme, a nyelve és a szíve.

 

Az ács megy itt állványokon: tele van szálkával
a szíve és a szeme, a nyelve is.

 

Megy a doktornő, egy halottja volt: egészen kimúlt
a szeme és az ajka, a szíve cserére érett.

 

Én itt állok, mert hozzám ők jöttek:
nyomtatott szemek, az újság nyelve, vértelen szív.

 

A kőműves szemét a doktornőnek nyújtja: látok én is.

 

Az ács nyelvét a doktornőnek adja: beszélek én is.

 

A doktornő rak magának új szívet: vértől morajlok.

 

Sorfalat állunk, ordítunk mind a négyen:
a kőműves téglája egészen vér már,
az ács vállában deszka, a vértől újra vízszintes,
a doktornő tetőtől talpig fényes a vérünktől.

 

Örömünkben sírunk vértől újultan.
Örömünkben sírunk vértől újultan.

 

 

Karaba Márta Alexandra fordításai

 


A fordítások a 2014-es visegrádi FISZ-tábor lengyel-magyar irodalmi műhelyének eredménye- képpen születtek. A műhely a Lengyel-Magyar Civil Együttműködési Program támogatásával valósult meg.


 

Konrad Góra